Századok – 1944

Tanulmányok - GALLUS SÁNDOR: Az őstörténelem módszertani alapjai 351

AZ ŐSTÖRTÉNELEM MÓDSZERTANI ALAPJAI 357 valaha élt nép civilizációjának és kultúrájának csupán csontváza, amelyből valamely nép kultúrájának meglétére következtethetünk ugyan, de a kultúra képének felvázolására még hosszú út megtétele szükséges.9

Ugyanakkor a kultúra nem önmagában álló fogalom, hanem mindig valamely élő néphez fűződik, vagy tágabb értelemben népek csoportjához, tehát a nép fogalmának járuléka. Önmagában nem használható. Az utóbbi időben az ősrégészet mind gyakrabban vonja be együtteseinek vizsgálatába az antropológiai anyagot, amivel a kérdéses nép testéhez is közel jutott. így tehát a teljes anyagot, az antropológiai anyagot is szervesen az együttes tartalmához kapcsolva, a „kultúra" szó helyett logikusan a „nép" megjelölését kell és a nép fogalmát kell az őstörténet egységeinek meghatározására felhasználnunk. Ezáltal döntő módon hangsúlyozzuk az „ősrégészet"-nek „őstörténetté" való fejlődési folyamatát is.,

n A Kossinna-iskola ott tévedt helytelen utakra, amikor túlontúl 1< egyszerűsítve a lehetőségeket, valamely formaegyüttest egyszersmindenkorra valamely néphez kapcsolt. Ebből ugyanis az az egyszerű és kényelmes tétel adódott, hogy valamely adott formaegyüttes továbbélése, területi terjeszkedése stb. azonos volna egy bizonyos nép továbbélésével, terjeszkedésével, röviden történelmével. E tétel helytelenségét Wahle részletesen kimutatta és visszásságaira nem egy ízben e sorok írója is rámutatott.11

Hivatkozással e munkákra e helyütt csupán a kritikai állásfoglalás eredményeit foglalom egybe. E szerint a régészek által megállapított és leírt tárgy- és jelenségcsoport (régiesen: „kultúra") változásának egy bizonyos földrajzi területen a következő lehetőségei vannak. 1. A tárgy- és jelenségcsoport alaposan megváltozhatik a nélkül, hogy azon a bizonyos földrajzi területen népességcsere következnék be; a nép csupán habitusát, külső megjelenését, formaruháját változtatja; változatlan belső lényegét (Spengler) tehát ezentúl más külső formák segítségével fejezi ki. 2. A tárgy- és jelenségcsoport megváltozik és ez válóban egy új nép megjelenését is jelenti (Kossinna-féle egyszerű típus). 9 A „kultúra" meghatározására a levonható segédtudományok részletes felhasználásával 1. László Gyula: A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. Kolozsvár 1943 és László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete, Budapest, 1944 Az ősrégészet és őstörténet megkülönböztetésére nézve alapvetően: Mozsolics Amália: A magyarországi bronzkor kronológiájáról. Erdélyi Tudományos Füzetek, 169. sz. Kolozsvár, 1943, 3. 1. „Az ősrégészet az őskor emberének csupán tárgyi emlékeivel foglalkozik." 11

Wahle, i. m. — Gallus Sándor: Existenciális őskortudomány. Sziget, I, Budaipest, 11935, 44—53. 1.; Archeológiai Értesítő, .1937, L. 140—144. 1. (Könyvismertetések); A legrégibb lovasnép Magyarországon. Dissertationes Pannonicae, 11, 9, Budapest, 1939, lllí9—.121. 1.; Győr története a kőkortól a bronzkorig. Győr monográfiái, I. kötet, Győr, 1942, 10—11. 1., 33—34. 1., 47—48. 1. és Gvőr története a vaskorszafaban. (Megjelenés előtt.); A tipológia alapvetése. Archeológiai Értesítő, 1942, 1—2. sz. 1—46. 1.