Századok – 1944

Tanulmányok - GALLUS SÁNDOR: Az őstörténelem módszertani alapjai 351

354 GALLUS SÁNDOR jedően kialakult egyensúlyállapotára. A történelmi események megváltoztathatják a kultúrkör közvetlen környékének emberi képét, de közvetlenül is belenyúlhatnak a kultúrkör által jellemzett történelmi tér sorsának alakulásába, amennyiben a térbe más, idegen népet vethetnek. Ily események természetesen egyensúlybomláshoz vezetnek, s a kultúrkör egy bizonyos idő múlva az új állapotnak és eiőviszonyoknak megfelelő, új, módosult egyensúlyállapotba jut, amelyben a kultúra bizonyos elemi testei elavulnak s helyettük újak keletkeznek.7 Az őseredeti állapot tehát sohasem lehet teljesben egynemű, vagy állandó. Idők folyamán a faji összetételre is kiható változások ismétlődnek. A kultúrkörök érintkezési területén pedig hullámzó, roppant energiákkal telített állapotot kell feltételeznünk. A kultúrkör és a táj kapcsolódása hozza létre a történelmi tér jelenségét. Ebből következik, hogy az őstörténelem szempontjából a történelmi tér alapfogalmának a következő jelentősége van: Minden megfigyelhető formatani és lényegbeli változás mögött végeredményben történelmi eseményeket sejthetünk. Természetesen a változások milyensége lelkiismeretesen mérlegelendő, mert van folyamatos, belső erők által vitt fejlődés is. Nemcsak a kultúrkör belső összetétele változik, hanem a kultúrkör területi kiterjedése is. A területi változások minden esetben történelmi eseményként értékelendők. A történelmi tér fogalmának éppen a változás, a mozgás ténye adja meg jellegzetességét. A történelmi tér dinamikus fogalom. Ha valamely tájbaépült kultúrkör az időmúlás folyamán terjeszkedik, ugyanúgy és vele együtt terjeszkedik a történelmi tér is. A két folyamat azonos. A kultúrkör fogalmából következik, hogy ez a terjeszkedés előállhat a táj vonzásába került idegen népek hasonulása által is. Előállhat azonban úgy is, hogy egy adott történelmi tér embere terjeszti ki uralmát és életterét nagyobb területekre. A történelmi tér fogalmára, nemcsak egy bizonyos kultúrkör jellemző, hanem egy bizonyos emberfajta, vagy egymással egyensúlyba jutott emberfajták különleges jelenléte is. Akármelyik terjeszkedik: akár csupán a kultúrkör hódít különleges kulturális és civilizációs értékeivel, akár pedig maga az ember viszi tovább különleges habitusát más tájakba, mindkét esetben a történelmi tér kibővülése következik be. A történelmi tér bővüléséből tehát visszakövetkeztethetünk e kétféle, történelmi folyamat valamelyikének jelenlétére is. A terjeszkedő törzsek magukkal viszik a régi tér jellegzetességeit az új tájba és ott meggyökereztetik. A történelmi tér tehát bővült. Amíg a történelmi tér jellemző fajtaelemei megőrzik fajtisztaságukat az új területen is, addig a történelmi tér jellegzetes egvediségé-7 Lásd Krause: Kulturwandel und Volkstum. Mitt, der Antr. Ges. Wien, 59, 1929, 257 kk. 1. E. Wahle: Zur ethnischen Deutung frühgeschichllicher Kulturprovinzen. Sitzungsber. d. Heidelberger Akademie d. Wissenschalten, 194»—41. 2. Abhandlung.