Századok – 1944

Ismertetések - Fodor Ferenc: Az elnemsodort falu. Ism.: Mezősi Károly 298

298 SAJTÓ-, SZÍNÉSZET-, MŰVÉSZETTÖRTÉNET FODOR FERENC: AZ ELNEMSODORT FALU. Budapest 1942, Athenaeum, 260 1. 8°. A mű regényszerű címe arra utal, hogy a szerző olyan magyar település életét és sok évszázados súlyos küzdelmét tárgyalja, melyet a megpróbáltatások vihara, a török dúlás és a nemzetiségi elözönlés sem tudott elpusztítani vagy elhódítani. A Fekete-Körös tájáról, Bihar vármegyének az 1940-i belvederei döntés után is a trianoni határon túl maradt két községéről: Telikéről és Bélfenyérről szól F. történeti életrajza. Már az első lapok arról győznek meg, hogy nem hideg tárgyilagossággal megírt, élettelen könyvet, hanem mély érzéssel és sok szeretettel készült falutanulmányt vettünk a kezünkbe. Ez pedig érthető abból, hogy a szerző saját szülőhelyéről szól. Viszont nyugodtan állíthatjuk, hogy a szülőföld szeretete nem térítette el a tárgyilagos vizsgálattól. Fejtegetései, megállapításai a földrajzi helyzet és a történeti források kritikai tanulmányozásán alapulnak. A szülőföldhöz fűződő gyermekkori kedves emlékek legfeljebb csak ösztönzést adtak a mű mennél körültekintőbb megírására, s arra bírták a szerzőt, hogy átmenjen a trianoni határokon, s a meglett férli és szakember szemével kutasson, tanulmányozza szülőfaluját a megszállás időszakában is. Bihar vármegye a nemzetiségi történet tanulmányozása szempontjából hazánk egyik legfontosabb és legtöbb figyelmet érdemlő területe. A vármegye túlnyomórésze ősi magyar települési táj, sík vidékeit és folyóvölgyeit a magyarság már a honfoglalás korában és az Árpádok első századaiban birtokába vette. A román beszivárgás a középkor folyamán csak szórványosan jelentkezett, s kizárólag a vármegye keleti, erdős-hegyes vidékein. A bécsi Hofkammerarchiyban lévő 1692. évben készült conscriptio szerint а vármegye- még pusztulásában is, a török hódoltság végéig megmaradt magyarnak. А XVIII. század folyamán azonban korlát nélkül hódított a hegyekből özönlő román népáradat a török harcokban kipusztult magyar vidékeken, s részben még a bihari síkságot is elözönlötte. Sodort ez az áradat, de egyes magyar települési szigetek körül megtörtek а hullámai. Ilyen ősrégi, ellenálló magyar falvak a Fekete-körös mellékén Tenke és Bélfenyér. F. művében először a szülőtáj természeti adottságait, tájformáját, a folyóvölgy képét, felszíni sajátságait ismerteti. Bemutatja az ősi tájat és vízvilágot is, és a lakosság hosszú küzdelmét, mellyel a Köröst legyőzte, a tájat megszelídítette. Jellemzi az évszakok sajátságait, az erdő és rét világát. A tájat hajdan erdőrengeteg borította, a lakosság szaporodásával azonban mind szűkebb térre szorult az őserdő világa. Különösen nagy kárt tett az erdőségben a román uralom: „Az üde bihari erdőségek arculatán máris sok torz vonása jelentkezik a balkáni szomorú erdőségeknek." A vidék benépesülését a vonatkozó történeti források és irodalom alapján a honfoglalás előtti időtől kezdve vizsgálja, és végigvezeti a magyar történelem századain. Tenke és Bélfenyér falvak lakosságát a családnevekből a török hódoltság előtti időbe vezeti vissza. Ösi magvar-besenyő származású nép lakik itt, úgyhogy az 1910-i családok elődeikben Tenkén 39'6%ban, Bélfenyéren pedig 53'6%-ban már az 1600 előtti időben is kimutathatók. A két falunak erősen küzdenie kellett a nemzetiségi térhódítás ellen, hiszen a szomszédos községekben csaknem keveretleniil román lakosság él. Mégis Bélfenyér a világháború utáni megszállásig 100%-ban. Tenke pedig 88%-ban megmaradt magyarnak. A nép életereje szempontjából biztató jelenség a lakosság szaporasága, különösen Bélfenyér községben. A továbbiakban a munka ismerteti а két község társadalmi rétegeződését, vallási összetételét. Bélfenyér megmaradt falusias jellegű településnek, s lakossága katolikus, míg Tenke kisvárossá fej• lődött; népességének alapeleme református, de beköltözés révén a katolikusok arányszáma a magyarnyelvű lakosság 40%-áig emelkedett. 1930-ig a román elem Tenkén 19%-ra nőtt, Bélfenyéren azonban még ekkor is jelentéktelen. A művelődési, egészségi viszonyoknak és a néprajzi sajátságoknak szentel ezután a könyv egy-egy fejezetet. A település körülményeinek vizsgálata közben ismerteti a Tenke és Bélfenyér mellett elpusztult egykori magyar falvakat, meghatározza fekvésük helyét, és közli a rájuk vonatkozó főbb történeti adatokat. Ezek a kihalt