Századok – 1944

Ismertetések - Fodor Ferenc: A Jászság életrajza. Ism.: Mezősi Károly 299

HELYTÖRTÉNET • TÁJTÖRTÉNET 299 falvak: Dalom, Szigeti, Búzás és Besenyő. A Fekete-Körös középső és alsó völgyében még nyoma sem volt vlach lakosságnak, amikor kialakultak a völgyben sűrűn egymás mellett a magyar falvak. Nagyrészük azonban megsemmisült az évszázados török harcokban. Tenke és Bélfenyér fejlődéstörténetét a továbbiakban részletesen ismerteti, egész a világháború utáni időig, települési vázlatokkal, térképekkel, képekkel szemléltetve a helyzetet és a fejlődést. Végül a két község gazdasági életének alakulását és mai képét mutatja be. A földrajzi tényezők és az ember évszázados közös sorsának tanulmányozását azzal fejezi be, hogy a magyarság olyan mélyen eregette bele életgyökereit az itteni földbe, hogy „sem tatár, sem török orkánok sohasem csavarhatták ki többé a körösvölgyi magyarság gyökereit... Ez talán e nép és föld legnagyobb csodája.. . Bekerítette az oláhság, fenyegette egy alacsonyabbrendü élet áradata, de elsodorni ez sem tudta. És végül megtörtént a legnagyobb csoda: áll a mindenkitől magára hagyott, nemzete testéről leszakított, de szegénységében is diadalmas, elnemsodort magyar falu!" Bő statisztikai anyag, táblázatok, kimutatások, összehasonlítások s a levéltári és irodalmi források felsorolása egészítik ki a tanulmányt, megadva a műnek a szöveg közben hiányzó utalások helyett az alaposság és tudományosság teljes jellegét. F. a földrajz és történettudomány módszereinek, eredményeinek egységbe foglalásával az általa tájéletrajznak nevezett tudományos műfaj kidolgozója, rendszerének kialakítója. A történetírás mindig fontos segédtudományának tekintette a földrajzot, s különösen a településtörténet és a gazdaságtörténet nem nélkülözheti a földrajztudomány megállapításait; viszont a földrajztudományi munkák sem hagyhatják figyelmen kívül a történeti kutatások eredményeit. Míg azonban általában mindkét tudomány kisebb mértékben szokott a másik tudomány megállapításaira támaszkodni, addig F. munkáinak az a fő jellemvonása, hogy ö müveiben a történelemnek és földrajznak körülbelül egyforma jelentőséget tulajdonít és teret enged. A táj külső sajátságainak, domborzatának, vízvilágának, növényi takarójának, népi életének éppoly gondos megfigyelője, mint amennyire pontosan tájékozódik a történeti forrásokban, levéltári anyagban a mult, történeti alakulás, fejlődés felől. A településföldrajz és településtörténet szorosan összefonódik müveiben, s mindez különös jelentőségre emelkedik a nemzetiségi viszonyok és a magyar faj életerejének tanulmányozása, kidomborítása következtében. Ezen a téren gróf Teleki Pál tájkutató célkitűzéseinek megvalósítására törekszik, és Győrffy István»munkásságát folytatja, ki éppen szintén Bihar vármegyében végzett hasonló jellegű tanulmányokat. F. Az elnemsodort 1'alu c. tanulmányát különben gróf Teleki Pál emlékezetének is ajánlja, s gróf Teleki Pál volt az, aki ezt a müvét már 1931-ben a Magyar Tudományos Akadémián bemutatta. Az elmondottakból kitűnik, hogy F. e munkája a történettudomány szempontjából éppoly hasznos és figyelemreméltó, mint amennyire értékének tekinti azt a magyar földrajz tudományos irodalma. Mezősi Károly (Kiskunfélegyháza) FODOR FERENC: A JÁSZSÁG ÉLETRAJZA. Budapest 1942, Szent István-Társulat, 504 1., XXXII t. 15 mell. 4°. Történelem és földrajz — e két tudomány újabban erősen növeszti egymás felé nyúló ágait. Az események történetétől a gazdaság, település és társadalom történeti formáinak leírása és magyarázata felé forduló historikus meg kell, hogy lássa a tája't a formaalakító tényezők között; a felszíni formák leírásától a föld és ember viszonyának mind mélyebb és sokoldalúbb elemzésére térő földrajztudósnak pedig természetesen észre kell vennie táj és nép kapcsolatának történetiségét, meg kell vizsgálnia a gazdálkodás és település múltbeli formáit, s a tájat alakító és a tájban alakuló társadalom történeti sorsát, szerkezetét, fejlődését. Ha végső, szintetizáló szempontjai tekintetében élesen elválik is a két tudomány egymástól, mind közelebb kerülnek egymás-