Századok – 1944

Ismertetések - Magyar Művelődéstörténet V. Ism.: Hermann Egyed 273

276 m űvelődéstőrténet kiegyezés után általában bekövetkezett az elvi magaslatokra való törekvés. Az itt-ott tapasztalható elmaradottságot a szellemtudományok terén M. azzal magyarázza, hogy nincs nemzet, mely egyformán fogékony lenne a tudomány minden ágához. Farkas Gyula (író és olvasó a XIX. században) drámai pergésű értekezésben mutatja be a nemzeti öntudat legmozgékonyabb ébresztőinek, az íróknak tevékenységét a nyelvújítási harctól Ady nemzedékéig. A reformkor első nemzedékét, a Pesten tömörülő romantikusokat (irodalmi triumvirátus: Vörösmarty, Bajza, Toildy) fojtogató pesszimizmusuk mellett is sürgető alkotóvágy fűti. Nemzeti érzésük még egészen rendi. Velük szemben a politikai élet központjában, Pozsonyban, Széchenyi és Kossuth égisze alatt tömörülő optimisztikus, második írónemzedék (Eötvös stb.) nem annyira a lírát, mint a regényt és drámát műveli, műveltsége nyugatias és nemzeti érzése már azf egész magyarságot átfogja. A harmadk nemzedék, a „fiatal magyarság" (Petőfi, Jókai stb.) már Kossuthon is túlhaladt; ezeknek az íróknak, bár egyikük sem járt külföldön, főképen angolos műveltsége van, izzó magyarok, de amellett tudatosan már az általános népszabadságért is lelkesednek Ok tették a magyar irodalmat a világirodalom egyik jelentős fejezetévé. Az abszolutizmus megmaradt magyar írói itthon és a száműzetésben őrködnek a nemzet fölött, ez az idő „csűrbe takarítás gazdag aratás után". Vezérük Arany János, ő vezeti be az irodalomba Madáchot. A kiegyezés után irodalmunkban az asszimiláltak, főképen a zsidók előretörése következik be. Ez az irodalom sokban csak külsőségeiben magyar. A lírát nem kedveli, hanem a regényt (Jókai, Mikszáth, Herczeg,, Gárdonyi). A századvégen az irodalom újra potitkai ellentétek küzdőtere lesz. Az elefáncsonttoronybíi visszavonult „szépség poétái" (Babits, Tóth Árpád, Kosztolányi) mellett ott van Adv harcos nemzedéke, mely öneszméltetésre akarja a magyarokat késztetni. Nagy nemzedék ez, mondja F., de mégis csak átmeneti egy magasabb fejlődés felé. Közelebb hozta az elszigetelt magyarságot Európához és elindított tisztulási és megújulási folyamatot. Szabó Gusztáv {A természet és technika tudománya) a századot leginkább jellemző természettudományok és technika magyar fejlődéséről számol be. Egy-két pontban a fejlődés nemcsak együtt halad az európaival, hanem meg is előzi azt (egyetemmel kapcsolatos technikai főiskola 1782) és vannak magyar nevek, (Vásárhelyi Pál, a Bolyaiak, Jedlik, Eötvös Lóránt, Hollán Ernő, Kandó Kálmán, Bánki Donát), melyek külföldi szakkörökben is jóhangzásúak, sőt világhírűek. Általában azonban a legtöbb magyar lángész elkal'lódása tapasztalható a rohanó fejlődésben, Sz. ezt a világfejlődést széles háttérként állítja a magyar viszonyok mögé. Az az érzésünk, mintha a magyar teljesítmények a háttérben a valóságnál is jobban elszürkülnének. > Melly József (Az emberi egészség tudománya és védelme) a magyar orvostudomány és egészségvédelem dolgában rámutat azokra a külső akadályokra, melyek a magyar tehetségek kifejlődését lefojtották. Bécs a század első felében a magyar orvosképzést tudatosan alacsony szintre szorította és ez a magyarázata annak, hogy csak a század közepe után jelentkezik a magyarság az orvostudomány és egészségvédelem terén, de akkor egyszerre valóban világhírű névvel: Semmelweis Ignáccal. A kiegyezés küszöbén tűnt fel második európai nevű orvostudósunk, Korányi Frigyes és ettől kezdve Magyarország rohamlépéssel iparkodik behozni elmaradottságát. A világháború kitörése előtt már nagy tervek és elgondolások álltak készen a magyar egészségügyi kultúra korszerűsítésére. Ezek megvalósítását a háború ugyan elodázta, de ma orvostudományunk és egészségvédelmünk valóban európai színvonalon áll. A képzőművészetek XIX. századi történetét Petrovich Elek (A modern festészet kialakulása), Lyka Károly (A szobrászat és az otthon művészete) és Bierbauer Virgil (Az építészet) előadásában kapja az olvasó. A festészet és szobrászat fejlődése nagyjában párhuzamos és igen örvendetes. A barokk festészet és szobrászat nagy művészei külföldiek voltak. Eltávozásuk után a gazdasági leromlás következtében egy időre pangás állt be a képzőművészet eme két ágában. A jelentős magyar művészek legtöbbje ekkor külföldre ment, külföldről viszont hozzánk csak középszerű tehetségek jöttek. Művészeti kivitelünk és behozatalunk mérlege tehát a század első felében igen