Századok – 1944
Tudományos vita - KNIEZSA ISTVÁN: Cirill és Metód működésének kérdése a Nyitra-vidéken 263
cirill és metód működésének kérdése a nyitr a-vidéken 265 fontosabb érve ugyanis a görögnyelvű Vita dementi s-ben részletesen leírt viták tényén alapszik, amelyek Metód tanítványai és a német papok között zajlottak volna le. Mivel, úgymond, viták a szláv és német papok együttes jelenlétét tételezik fel egy bizonyos helyen, német papok pedig — szerinte — esak Nyitrán lehettek, a szláv papok központja is csak itt lehetett. Sőt mivel a legenda szerint Szvatopluk is gyakran résztvett rajtuk, Szvatopluknak is itt kellett laknia, azaz Nyitra volt Morávia székhelye. Amint láttuk azonban, Metód semmiesetre sem székelhetett Nyitrán, a legenda disputáinak Nyitrára való lokalizálása önkényes interpretáción alapszik és természetesen Stanislav feltevései különben még akkor sem volnának meggyőzők Nyitrára, mint egyetlen lehetséges városra vonatkozólag, ha forrása e ponton szavahihető volna. Ha t. i. maga a legenda valóban Metód valamely tanítványától származnék és a vita anyaga korhű volna. Azonban egyik sem áll. Stanislavnak mindenesetre tájékoztatnia kellett volna olvasóit a főforrására vonatkozó eddigi kutatásokról és megemlítenie, hogy a legfőbb kutató a legendát Teophilactos művének, azaz a XI. századból valónak, a disputát magát pedig utólagos interpretációnak tartja (ezekre vö. Moravcsik Gy., Byzantino-turcica 1.). Pedig Stanislav egyébként e műveket használja, sőt idézi is. Mint a Cirill és Metód-kérdés egyik kiváló egyháztörténész-kutatója, Polách Ottó Jézustársasági atya most készülő munkájában (melynek kéziratát szíves volt rendelkezésemre bocsátani, amiért e helyen is hálás köszönetemet fejezem ki) részletesen bizonyítja, e disputa, amely állítólag a f ilioque körül zajlott le a szláv ós német papok között, teljesen ellenkezik Metódnak és tanítványainak teológiai nézeteivel és az 1054. évi nagy egyházszakadás utáni görög dogmatikai felfogást tükrözi, sőt még itt is Teophilactos egyéni nézeteivel egyezik. Ez a disputa tehát így, ilyenformán Szvatopluk udvarában semmiesetre sem játszódhatott le, minden ráépített következtetés tehát természetesen téves. 3. Tanulmányomban azt írtam, hogy Cirill és Metód moráviai működésük elején semmiesetre sem tartózkodhattak Nyitrán, mert ott a szláv istentisztelettel szemben ellenséges érzületű Szvatopluk volt az úr, hanem valahol Morvaországban az őket meghívó Rasztiszlav szűkebb területén kellett munkásságukat megkezdeniük. Stanislav azonban tanulmányában azt igyekszik bizonyítani, hogy a szláv apostolok meghívása Rasztiszláv és Szvatopluk közös akciója volt, Nyitra tehát kezdettől fogva nyitva volt működésük számára. Érveit a fenti cikkekben megismételve rámutat arra, hogy forrásaink közül a Metód-legenda szerint Mihály bizánci császárhoz a szláv papokat kérő követséget Rasztiszláv és Szvatopluk, II. Adorján bullája és a Nesztor-krónika szerint pedig Rasztiszláv, Szvatopluk és Kocel közös akarattal küldte el. Azonban, mint már a Kelemen-legendában is láttuk, S. nem vizsgálja azt, hogy forrása mikor, hol keletkezett és ki milyen tendenciával írta, hanem erre való minden tekintet nélkül használja fel őket elméletei támogatására. Még az sem rendíti meg forrásai iránti bizalmában, hogy azok a kétségtelenül egykorú és hiteles forrásoknak ellentmondanak, miként pl. a Kelemen-legenda tárgyalásánál fentebb láttuk. Szvatopluk esetében is előbbre helyezi a későbbi források tanúságát a korabelieknél. A helyzet ugyanis az, hogy ebben a kérdésben a legautentikusabb forrás, a Cirill-legenda, amely minden valószínűség szerint magától Metódtól