Századok – 1944
Tudományos vita - KNIEZSA ISTVÁN: Cirill és Metód működésének kérdése a Nyitra-vidéken 263
264 kniezsa istván ben reflektáltam rá. Annál is inkább, mert Stanislavnál egyetlen egy érvet sem találtam, amely eredményeim helyességét komolyan veszélyeztette volna, de meg különben is munkájának kritikáját előttem Rapant Dániel már elvégezte és nekem csak rá kellett hivatkoznom. Most azonban, hogy Stanislav a Slovak с. napilapban közzétett valamennyi érvét Rapant beható és szakszerű bírálata és az én munkám ellenére is változatlanul fenntartja, kénytelen vagyok velük röviden foglalkozni. 1. Abból a tényből, hogy VIII. János pápa 880-ban Nyitra ordinárius püspökévé a sváb Wiehinget nevezte ki, kétségkívül következik, hogy Metód székhelye Nyitra nem lehetett, mert a kánonjog egy városban két ordinárius püspök működését a leghatározottabban tiltja. Mivel pedig az nem lehet vitás, hogy Viching volt Nyitra püspöke, következésképen Metód tehát nem lehetett ugyanakkor szintén nyitrai püspök. Ezzel a kategorikus érvvel szemben Stanislav most utólag azzal védekezik, hogy a szentszék .valószínűleg már akkor is „kénytelen volt ugyanazt az elvet folytatni mint ma, hogy t. i. a különböző rítusok katolikus püspökei ugyanabban a városban székelhetnek". Stanislav itt tehát nyilván arra gondol, hogy Metód és tanítványai a keleti ritusú kereszténységet terjesztették. Kétségtelen azonban, amit Stanislav a Kultúrában megjelent cikkében maga is elismer (536 1.), hogy Metód nem a keleti, hanem a nyugati ritus szerint végezte az istentiszteletet. Legfeljebb arról folyik még a vita, vájjon a nyugati rítusra való áttérés még Cirill életében (870 előtt) vagy pedig csak azután, Metódnak Rómából való visszatérése után történt meg. Vajs József,4 Vasica József5 és Grivec Fr.e kutatásai után világos, hogy körül tért át a nyugati rítusra és az úgynevezett Szent Péter misét a görögből fordította a szlávra. Tehát Metód semmiesetre sem lehetett más rítusú katolikus, mint Wiching. Stanislavnak az a feltevése, hogy Metód idejében a nyugati rítus mellett a keleti is élt Mcraviában (így magyarázta ugyanis a cseh nyelvi jellegeket feltüntető glagolita írású és keleti rítusú Prágai Töredékek eredetijének keletkezését), tulajdonképen kánonjogi kérdés, t. í. lehetséges volt-o valaha is, hogy egy püspökség területén mindkét rítus egymás mellett éljen, azért itt nem foglalkozhatom vele. Stanislav azonban mindenesetre szokása szerint itt is feltevést kockáztat meg a nélkül, hogy megkísérelné a kérdést szakszerűen tisztázni. 2. Mivel tehát Metód és Wiching nem lehettek egy ós ugyanazon város püspökei (Metódnak mint érseknek kiterjedt ugyan a hatalma Nyitrára is, de ez csak felügyeleti jog volt és semmiesetre sem adott lehetőséget a nyitrai egyházmegye belügyeibe való beavatkozásra), semmiféle, az Ochridai Szent Kelemen-legenda disputáiból levont, Nyitrára vonatkozó következtetés nem lehet helyes. Stanislav leg-1 Kánon charvátsko-hlaholiského vatikánského misálu Illír. 4: Casopis pro moderní filologii XXV—1939, 113—134. 5 Slovenská liturgie nőve osvetlená Kijevskijmi Listv (SIovo a Slovesnost, VI, 65—77). 6 Acta Academiae Veleliradensis, XVII, 179. Weingarttal és Stanislavval szemben, akik szerint a nyugati rítusra való áttérés csak 870 után történt volna meg,7 maga Cirill még 867 ' Casopis pro moderní filologii 1938, 105; Kultúra XV, 536.
