Századok – 1944
Beszámolók - KRING MIKLÓS: Burgenland a német történetirodalomban 241
burgenland a német történetíród alo mb an 253 elégednünk a német-magyar határ főbb történeti problémáinak felvetésével. Ezek a problémák mindenesetre csak akkor rajzolódnak ki előttünk elég élesen, ha háttérül odagondoljuk a déli határvidék alakulásának eseményeit. Mindez, természetesen még nem történeti párhuzam, csupán a kutatást és a megértést előmozdító, módszeres segítség. A párhuzam megvonásához távolról sincs elég forrásunk, illetőleg meglevő forrásainkat is alig aknáztuk ki. Mi történt Magyarország nyugati határvidékén az alatt, míg az állam másik, nyílt, természeti akadályoktól nem védett, déli területén lassan kiépült a bánsági öv? Mik voltak azok az erők, amelyek délen ezt a nyugatias „marca"-rendszert kialakították, nyugaton pedig nem tudták megakadályozni, hogy a határvonal — egyszerre több évszázad történetét tekintve át — ingaszerű mozgásba ne jusson s átmenetileg, pár évszázadra, nagy földterületek le ne váljanak az ország testéről1? A tények ismeretesek, az összefüggéseket is elég tisztán látjuk, mégsem tudunk a változások lényegébe igazán bepillantani s az egész leválási folyamatot csaknem érthetetlennek tartjuk. Az ország-, vagy államhatárok történetével foglalkozva, mindig úgy érzi az ember, hogy a múltra vonatkoztatva az államhatár, de néha még az országhatár kifejezés is anakronisztikusan hangzik. Ismereteink a magyar állami élet elmúlt formáira vonatkozóan oly hiányosak, hogy egy-egy terminus anakronizmusának „megérzésén" túl többre nemigen képesítenek bennünket. Míg a néniét irodalom igen gazdag a német államiság mibenlétét vizsgáló munkákban, addig nálunk még fel sem vetették a magyar királyság állami jellegének problémáit. Pedig ilyen problémák vannak. Ez akkor világlik ki különösképen, amikor alig érthető, mai fogalmainkkal nehezen körülírható eseményekkel, állapotokkal foglalkozunk. Középkori történetünk feldolgozásaiban nem egyszer olvashattunk „céltalan" hadjáratokról s más vállalkozásokról. Alaposabb vizsgálódások mellett rendszerint kiderült, hogy az, amit mi céltalannak látunk, tulajdonképen a mi felfogásunktól lényegében elütő világszemlélet s erre épiilő állami, társadalmi berendezések természetes megnyilatkozása volt. így van a határok, különösképen a nyugatmagyarországi államhatár alakulásának kérdésével is. Az, amit mi a nyugati határterületek leválásában, ingaszerű mozgásában idegennek, érthetetlennek gondolunk, onnan származik, hogy e dolgokhoz az államterület, állampolgári hűség, általában az államiság mai fogalmaival közeledünk. Mályusz munkássága nyomán ma már egészen világosan látjuk, hogy a magyar történetnek volt — ha nem is egészen nyugati értelemben vett — hűbéri korszaka.2 4 Azok az események, amelyek a nyugatmagyarországi határvidék elzálogosítására és leválására vezettek, éppen a hűbériség virágzásénak idején következtek be. A hűbéri gondolkozás ismeretében mindaz érthetővé válik, ami az úgynevezett Burgenland XIV—XV. századi történetében eddig homályosnak tűnt előttünk. Kutatásainkban tehát — mint fentebb már utaltam rá — nem állhatunk meg Gross Lothár eredményeinél. Továbbmenve a határkialakulás vizsgálatában, egészen biztosan a hűbéries szellem behatolására bukkanunk. Itt, a magyar s német államterület és népi 24 Mályusz E.: A magyar társadalom a Hunyadiak korában. A hűbériség és rendiség problémája. Mátyás Király Emlékkönyv. Budapest, 1940. II. k. 309—433. 1.
