Századok – 1944

Beszámolók - KRING MIKLÓS: Burgenland a német történetirodalomban 241

kring miklós tömb határán a valóságban, konkrét tényeken figyelhetjük meg a módszereket, amelyek lassan átalakították a társadalmi, gazdasági, jogi, sőt politikai életformákat. A nemzedékek sorsát meghatározó események gyökerei pedig ezekig az életformaváltozásokig nyúlnak vissza. * A német történettudomány a messzebb elágazó problémákat, természetesen, már nem vizsgálja. Szól azonban az osztrák kézre került uradalmak jogi helyzetéről. Magyar elképzelés szerint -— úgy mondják — ezek nem szakadtak ki a királyságból, hanem továbbra is megmaradtak „intra fines Hungáriáé". Ezzel szemben felhozzák, hogy 1500 óta mind gyakrabban tűnnek fel formulák, amelyek az elcsatolt uradalmakat egyszerűen Alsó-Ausztria részének tekintik. Alsó-Ausztriába kebelezték be valamennyit s az alsóausztriai rendek is nyertek itt hatóság gyakorlására bizonyos jogokat. Borostyánkő, Szarvkő és Kabold uradalmait az alsóausztriai Gültbuchba, azaz a rendek adókataszterébe vezették be s így, kétségtelenül, rendi igazgatás alatt állottak; a másik három várbirtokkal továbbra is a főhercegi hatóságok rendelkeztek. Elismerik azonban, hogy az egész terület az elzálogosítás után is a győri püspök joghatósága alá tartozott s az uradalmakat, behozatali tilalmak esetében, indirekt adó megállapítátásánál és vámügyekben külföldnek tekintették. A birtokok s az egész terület sorsában döntő fordulat akkor állott be, amikor a Habsburgok továbbadták ezeket zálogba másoknak, mégpedig nemcsak osztrák, hanem magyar uraknak is. 1622-től, amikor Esterházy Miklós megszerezte zálog címén Fraknót és Kismartont, gyors ütemben fejlődtek a dolgok odáig, hogy 1647-ben törvényesen is visszacsatolták a századokkal korábban magánjogi aktussal leszakadt egész terű letet. Brunner szerint a svédek és II. Rákóczi György támadása kényszerítette 111. Ferdinándot arra, hogy a magyar kívánságokat teljesítse. A visszacsatolás nem ment minden jogi nehézség nélkül. Szarvkő osztrák urát, Rudolf v. Stotzingot, például az aranybulla 26. cikkére hivatkozva, amely szerint magyar területen idegen nem lehet birtokos, erőszakkal távolították el birtokáról. Az alsóausztriai rendek nem ismerték el a visszacsatolást és állandóan, utoljára 1835-ben, tiltakoztak ellene.25 Az a társadalmi, gazdasági és politikai változás, amely a nyugatmagyarországi uradalmak leválásához, majd visszacsatolásához vezetett, nem hagyta érintetlenül e határterület városainak életét sem. A városok, illetőleg a városias jellegű települések megoszlásának sűrűsége északról dél felé fokozatosan csökken. Legnagyobb részük a XIII. században fejlesztette ki belső szervezetét, amely a magyarországi városalkotmányok általános sémája után indult. Itt is lezajlott az a küzdelem, amely a közigazgatási és bírói funkciók, helyesebben a polgármesteri és bírói tisztség szétválasztásával végződött. Pozsonyban a városbíró maradt a város feje, Sopronban azonban a polgármesteri tisztség a bíróét második helyre szorította. A vezetés fokozatosan egy szűkebb városi arisztokrácia kezébe került és különösen abban az időben, amikor a királyi Magyarország a nyugati részekre szorult, indult a fejlődés erősen antidemokratikus irányban. LTgyanekkor váltak érezhetővé a városok külső viszonyainak alaku-25

У. ö. a 19. és 20. jegyzettel.