Századok – 1944

Tanulmányok - PAIS DEZSŐ: Miklós püspök írta-e a tihanyi alapítólevelet 232

miklós püspök írta-f, a tihanyi alapítólevelet? 239 mondja, mégpedig szerintem helyesen. Preca feladatát t. i. abban látom, hogy az apátság megbízottait az egyes birtokokba „kézzel fog­hatóan" bevezesse: ezért van felvéve a tanúk sorába nyilván a kije­lölést végzett egyik minister-rel, Celuvel együtt. A tihanyi alapítólevél az adomány hitelének egyik biztosítékául rögzíti meg a jövő számára, hogy a nótárius volt az, aki a kijelölt birtokokat az apátságnak assignálta: tulajdo nává tette. 6. Már csak azért sem valószínű, hogy a conscriptum est a ránk maradt oklevél leírására vonatkoznék, mivel az oklevélben előke­rül egy másik kifejezés, amellyel világosan annak a leírását jelölik meg. Az ezt tartalmazó részlet: „Et ut bec deseriptio rata atque in­eonuulsa [érvényes és niegronthatatlan] permaneat. sigilli nostri inpressione signauimus. fidelibusque nostris corroborandam tradi­dimus." (ÓMOlv. 24.) 7. Térjünk vissza az alapítólevél notarius-ànak tisztségét és címét megjelölő beatissimo preside kifejezésre! Mint láttuk, J akubov ich felvetette a kérdést, hogy az a sze­mély, aki az oklevelet írta, adhatta-e magának a felsőfokú jelzőt tar­talmazó címet. Jakubovich — úgy látszik — el tudta ezt képzelni. Én teljesen valószínűtlennek tartom. Hitem szerint gyökerében össze­férhetetlen volna a korszellemmel, hogy egy egyházi ember így túl­címezze magát. Azokban az időkben az a természetes, amit a Szent Lászlónak tulajdonított 1093-i keltezésű pécsi határmegállapító okle­vélben olvasunk: „hoc privilégium a Thimotheo capellanorum ultimo scriptum". Timót káplán egyébként az ítélet végrehajtói között is sze­repel. Szentpétery: KritJegyz. 11 és Oklevéltan 51 szerint hamis, de kétségtelenül egy 1091 tájáról való hiteles oklevél alapján készült.* Különösen pedig alig vonható kétségbe, hogy az a szerénykedő for­dulat, amellyel írója a „káplánok 1 e g u t о 1 s ó j á"-nak nyilvá­nítja magát, megfelel a kornak. 8. A tihanyi alapítólevél notarius-akent szereplő pracsul nevét fentebb Nicolao-nak közöltük. A dolog azonban nem ennyire egy­szerű. A forgalomban levő hasonmásokból — 1. Erdélyi: A tihanyi apátság kritikus oklevelei vagy PRT. X. — látni lehet, hogy a név sorfeletti beszúrással keletkezett előbbi: N betűs, pont követte siglá­ból. A mellékelt nagyított hasonmásrészleten, aminek a felvételét Szabó Dénes tanár úr volt szíves elkészíteni (Sámson Edgár főiskolai tanár úr készséges közreműködésével), kitűnik, hogy a nótá­rius nevét jelző sigla egy éppen olyan nagy N betű volt, amilyen a tanúfelsorolásban a Nicolai (e pi scop i) és Nane (a g as о ni) nevek­ben van írva. A hasonmásból és — mint Szabó Dénes értesít róla — az eredetiből is megállapítható, hogy a beszúrás ugyanannak a kéznek az írása, amelyiké az egész oklevél, továbbá — Szabó Dé­nes megfigyelése szerint — egyfajta tintával, de más időben, esetleg más tollal készült. Szabó Dénes úgy látja, hogy a beszúrt betűk tintája világosabb, olyan árnyalatú, amilyen az oklevélnek a pecsét­től balra-jobbra elhelyezett: a tanúsort tartalmazó hitelesítő része, amelyről így az a benyomása, hogy közben kihagyott helyre utólag írták volna be. A nagyított hasonmásnak és az eredetinek megtekin-6 A benne említett Gwth ispán és az 1082-i veszprémi oklevélbeli Gwg bakonyi ispán (KritJegyz. 9) ugyanaz a személy.

Next

/
Thumbnails
Contents