Századok – 1944

Tanulmányok - PAIS DEZSŐ: Miklós püspök írta-e a tihanyi alapítólevelet 232

miklós püspök írta-f, a tihanyi alapítólevelet? 237 oklevél Kálmán-féle megújítása, illetőleg megerősítése esetében a szükséges inquisitiót Simon pécsi püspök végezte: „Simone Quinqueecclesiarum episcopo... diligenter perscrutante, et veritatem rei cristianissimo regi Columbano referente" és „iuxta investigationem Quinelesiensis episcopi" (Fejérpataky: Kálmán oki. 33, 35). Később az 1211-i összeírás esetében Tamás (T) kancellárnak és Pot (P) nádorispánnak jutott az exquisitio feladata, vagy az 1240 körül készült pannonhalmi összeíráshoz a szükséges elővizsgálatot Alb eus mester nyitrai főesperes ejtette meg. — Ilyenféleképen hajthatta végre az oklevélbe foglalandó tények megállapításához szükséges vizsgálatot az a bizonyos, a tihanyi alapítólevél említette beatissimus presul a nótárius szerepében, s ilyen természetű közreműködését határozhatják meg a conscriptum est kifejezéssel.3 5. A nótárius feladata, illetőleg feladatának egyik része a tihanyi alapítólevél egy másik helyén így van megjelölve: „Neautem in processu temporum super his... aliqua paciantur ealumpnia. singulatim euncta inpresenti cartula notarii manu adsignata habentur" (OMOlv. 24): „Nehogy idők folyamán ezek felől... valami rágalom miatt bántódásuk legyen, egyenként mind a jelen levélben levők a nótárius kezével nekik tulajdonítva: tulajdonukká téve birtokoltatnak". Azt hiszem, az oklevélnek ezt a helyét következőképen értelmezhetjük: A nótárius volt az, aki az adomány meghatározásának a műveletét irányította. Az ő rendelkezése szerint ejtették meg a birtokok elhatárolását bizonyos segédszemélyek, akikről az oklevélben két helyen is szó van: „eidem domodei departe prenoti regis perministrorum suorum manus sunt designata" (ÓMOlv. 21); „que ibi similiter designataest aministris regis" (22). — A kijelölést, a határmegállapítást a birtokba adás, a tulajdonná tétel követte, mégpedig a tihanyi apátság megadományozása esetében az ezzel is megbízott nótárius részéről történő jelképes : kézzel való átnyújtás. Ez az a mozzanat, amit a tihanyi alapítólevél az adsignata szóval fejez ki. — Az assigno-n&k a régi latinságbeli jelentései között ilyenek vannak: a) 'alicui signando aliqnid tribuo, attribuo, do'; b) 'apud scriptores de re agraria dicitur saepissime de agris aliisque locis, quae suis limitibus signata, hoc est divisa et definita, alicui tribuuntur' (F о rcellini — De-Vit I, 435—6),4 Ezekből fejlődött ki az a jelentésváltozata, aminél fogva a tihanyi alapítólevél imént idézett részletébe beleillik. Hogy a tihanyi alapítólevél szóbanforgó részletét csakugyan az előadott módon magyarázhatjuk, abban egy II. Bélának tulajdonított és 1135-re keltezett bakonybéli oklevél figyelembevétele is megerősít bennünket. E szerint, midőn a soproni várjobbágyok és a bakonybéli apátság között a Sopron megyében Csorna vidékén feküdt Zalamad föld miatt viszály támadt, a király az eléje terjesztett perben „capellanum nostrum, nomine Gregorium, ad ean[dem terram] destinavimus considerandam. Qua considerata, rei veritatem ab eodem 5 „cautione eyrographi liuius a Barnaba notcirio conscripti et regio signo signati" (PRT. I, ООО): ebben, ami II. Gézának egy 1151 táján kelt oklevelében olvasható, a notario conscripti legnagyobb valószínűség szerint a. m. 'a nótáriustól íratott'. 4 MLSz. nincs; ilyen értelemben DuCange nincs.