Századok – 1944

Tanulmányok - PAIS DEZSŐ: Miklós püspök írta-e a tihanyi alapítólevelet 232

236 pais dezső Azonban — legalább én úgy látom — az oklevelek előállításának módjára vonatkozó adatok azt vallják, hogy ezen a téren a XI—XII. században sem nálunk, sem egyebütt nem lehet feltennünk valami teljesen kötött szabályosságot. A XII. század első felének magyar oklevelezésében meglehetősen nagy változatosságot tapasztalunk abból a szempontból, hogy kik, hányan, milyen címekkel, milyen feladat végzőiként vannak feltüntetve egy-egy oklevél elkészültével összefüggésben. — Acha II. István-kori (1116—1131.) adománylevelében megnevezi magát a scriptor: Ananias győri kanonok, aki egyszersmind az egyik tanú is (F e j é r p a t а к у: II. István oki. 18). Filának ugyancsak II. Istvánidejebeli oklevelében meg van névezve a „notator S au lus" és a „scriptor Zacheus" (Fejérpataky i. m. 20). A notator Fejérpatak y szerint „az ügy feljegyzője" (uo.). II. István egyik (egyébként ismeretlen) oklevelének záró része Macharius titeli prépostot mint nótárius huius carte, vagyis mint az illető oklevél notarius-kt említi (S zentpéter y: Oklevéltan 52), e ez nem okvetlenül úgy értendő, hogy a prépost az oklevél írója volt. 1137: „Preterea nostra impressionem regalis imaginis per Johannem notarium apposuimus" (PKT. I, 596). Ebből megtudjuk, hogy Johannes nótárius tette rá a pecsétet az oklevélre, de hogy ő is írta volna azt, nem derül ki belőle. Az 1138-ban kelt dömösi összeírás a következő felvilágosítást adja: „Cancellaríus, qui hoc Priuilegíum Regio consignauít Sigillo, Iohannes filius Wot h fuit. Scriptor autem Priuilegíj Huius Egídíus Capellanus Ladízlay ducis fuit."2 E szerint a nyilván az 1137-i oklevélben szereplő Johannes — most nótárius helyett cancellaríus-nak címezve — a pecsételést végzi, míg a scriptor Egidius capellanus. — Fulco 1146-i keletű végrendeletében ez van: „nótárius regis Barnabas, huius cartule scriptor et sigillator" (PRT. I, 599). — Az ismertetett esetek közt tehát vannak olyanok, amelyekben a nótárius nem írja az oklevelet, hanem valami más oldalról van köze hozzá. Így jogosan tehetjük fel, hogy a tihanyi alapítólevelet sem leírta a benne megjelölt nótárius, hanem a leírást megelőző műveletekben szerepelt. A Szent Lászlóénak jelzett és 1082-es keltezésű oklevélben, amely a veszprémi püspökség birtokait írja össze és erősíti meg, olvassuk: „destinauimus barnabam notarium nostrum, cum Gwg comité de Bucon, qui iuerunt, et perambulauerunt, et sicut inuenerunt, nobis in pagina sua mandauerunt, et nos fecimus hue scribi omnes recte, coram nostris yobagionibus. Cuius pagine forma talis fuit." (Haz. Okm. IV, 1.) Az oklevelet ugyan XIII. századi hamisítványnak tartják (Fejérpataky: A kir. kanc. 88—9; Szentpétery: KritJegyz. 9), s valóban annak is tarthatjuk, de több más emlékünkkel együtt olyan hamisítványnak, amelyik mögött a benne feltüntetett korban kelt eredeti oklevél áll, úgyhogy nem egy adatát a keltezés idejére nézve meglehetősen hitelesnek tekinthetjük. így nincs okunk kétségbevonni azt a lehetőséget, hogy egy XI. század második feléből vagy végéről való oklevél egyebek közt úgy is keletkezhetett, amint az imént olvastuk: a király nótárius-a derítette fel és jelentette a tényálladékot, hogy az oklevelet megírhassák. A veszprémvölgyi »Szabó Dénes közléséből: M Ny. XXXII, 206.