Századok – 1944

Tanulmányok - PAIS DEZSŐ: Miklós püspök írta-e a tihanyi alapítólevelet 232

234 pais dezső M о 1 i с h „Latinbetűs helyesírásunk eredete" című tanulmányának (AkNyelvÉrt. XXV. 4. sz. 1934. és NyK. XLIX.) I. szakaszában (4) ezt olvashatjuk: „A [tihanyi alapító] oklevél fogalmazója, egybeszerkesztője Miklós püspök volt... Pauler Gyula és Jakubo-V i с h Emil szerint az oklevél Miklós püspök kezeírása is (1. MNy. XX, 25, 129, ÓMOlv. 18)." M el ich itt nem mondja meg, hogy ezt a Paule r—J akubovic h-féle véleményt ő is magáévá teszi, azonban a dolgozat későbbi helyeiből (10, 12—6 stb.) kiderül, hogy az oklevelet Meli eh is Miklós püspök kézírásának tartja. Sőt dolgozata legvégén (45) azon az alapon, hogy az 1055-i oklevelet Miklós püspök fogalmazta és írta, fejtegetései eredményeképen kijelenti róla, hogy ő volt az, aki francia hatás alatt sok századon át használt latin kiejtésünket kezdeményezte és helyesírásunk rendszerét leglényegesebb mozzanataiban megalkotta. II. Mikor a nyelvemlékeinkre vonatkozó tudnivalókat tárgyaló egyetemi előadásaim kidolgozása során néhány esztendeje e körben jobban körültekintettem, olyan mozzanatok merültek fel előttem, amelyek éppenséggel nem nagyon támogatják azt a nézetet, hogy a tihanyi alapítólevél írója Miklós püspök volt. Előadásaim közönsége előtt ki is fejeztem ilyen irányú kétségemet. A magyar oklevelezési és magyar nyelvtudományt egyaránt érdeklő kérdésben újabban beható vizsgálódást folytattam. Eredményeimről célszerűnek tartom a szaktudományok képviselőit is tájékoztatni, hogy igazságom vagy tévedésem megvitatására módot adjak. 1. A presitle-та vonatkozólag DuCango (Favre) VI, 473 ezt találjuk: „Praesul, Qui aliis praeest, praeses, rei alicuius auctor... Penes Episcopos potissimum mansit haec appellatio... S e d et Abbatibus eoncessam hanc nomenclaturam habéra us..." Vagyis korántsem bizonyos, hogy ugyanaz a személy szerepel a tihanyi alapítólevélben a tanúk között mint episcopus, az oklevél készítésére utaló záradékban pedig mint praesul. Számolhatunk ugyanis két személlyel is, akik közül az egyik püspök volt, a másik meg apát, azaz nem kell okvetlenül azt gondolnunk, hogy a változatosság kedvéért írták ugyanazt a valakit egyszer episcopus-nak, másszor pedig praesul-nak. 2. A preside-nak beatissimo jelzőjével liogy vagyunk? DuCange I, 613—4 olvasható: „Beatitudo, Titulus honorarius quo compellantur Episcopi... [apud S. Augustin, etc.] Praesertim vero summo Pontifici delatus legitur... Notum etiamnum Pontifici Romano soli hune titulum adscribi, qui olim caeteris Episcopis communis erat..." Hasonlóképen Forcellini — De-Vit I, 540: „Segnioris Latinitatis tempore beatitudo fuit blanda et reverens appellatio episcoporum ae praecipue summi pontificis Romani, cui nunc soli propria est." Azonban DuCange I, 613 szerint: „Beatissime pater. Eo titulo compellatur Hugo Cluniacensis abbas a Simone "comité in Charta ann. 1076." Tehát a beatissimus apátnak a címeként is előfordult a XI. században. — Példánkban Hugo cluny-i apátot szólítják így, a Szent Istvánnal összeköttetésben álló Odilo apát utódját, aki iX. Leó pápa küldöttjeként megfordult I. Endre udvarában,