Századok – 1944
Tanulmányok - DEÉR JÓZSEF: III. Ottó császár és Magyarország az újabb történetírásban 1
III. OTTÓ CSÁSZÁR ÉS MAGYARORSZÁG AZ ÚJABB TÖRTÉNETÍRÁSBAN" 19 den jel egyöntetűen arra vall ugyanis, hogy a lándzsa nem tartozott az eredeti, a Szent István-kori magyar uralmi jelvények közé, sőt ily szerephez később sem jutott. Erre mutat mindenekelőtt a hiteles hazai és külföldi hagyománynak mélységes hallgatása egy ily jelvény létezéséről és alkalmazásáról, ami pedig teljesen megmagyarázhatatlan volna abban az esetben, ha — miként szerzőnk felteszi — a lándzsa lett volna „a koronának nemcsak teljesjogú, hanem viszonylag súlyosabb jelentésű jelvénytársa'.53 Éppen Tóth Zoltán okoskodása értelmében nem tekinthetjük tehát testimonium ex silentio érvelésnek az alább következő kérdéseket: Ha III. Ottó csakugyan megajándékozta Istvánt a lándzsával, vájjon elhallgatta volna-e ezt a jólértesült Thietmar, aki még a „kegy és biztatás" szerényebb közreműködését is oly határozottan, oly német öntudattal hangoztatta? összeegyeztethető-e egyrészt a lándzsaadományozással, másrészt a lándzsa nélkülözhetetlenségének feltevésével az a tény, hogy ugyanez az író csupán a „coronam et benedictionem accepit" formulával fejezte ki a királyi méltóság elnyerését? Ugyanúgy — kérdezhetjük továbbá -— miért hallgatta volna el a Nagyobb Legenda írója, István felavatásának ez az egyetlen és hiteles tanúja akár a császári lándzsaadományozást, akár pedig azt a körülményt, hogy ez a jelvény szerephez jutott az első király konszekrációjában? Miért nevezte egyedül a koronát — bárhogy magyarázzuk is e kifejezés értelmét — imperialis excellentiae signumnah, azaz oly jelvénynek, amelynek birtoklása magának a királyi méltóságnak s a belőle folyó kormányzati jogkörnek a forrása? Miért veszett volna ki a magyar hagyományból teljesen és tökéletesen a lándzsa jelvény emléke, holott már a XI. század királyavatásai is kimutathatóan az első király példájához igazodtak?54 Miért forrott össze annyira a korona szimbóluma a királyság fogalmával, hogy Várkonyban Béla herceg számára félreérthetetlen volt bátyjának, I. Andrásnak felszólítása: „Si vis regnum, accipe coronam"?55 Ha nem akarunk bizonyíthatatlan és valószínűtlen feltevések mellett a végsőkig kitartani, mindebből csupán egyetlen következtetést vonhatunk le: Szent István korától kezdve Magyarországon a királyt királlyá a korona birtoklása tette, míg a lándzsának ily szerepéről egyáltalán nincsen tudomásunk.5 6 Szent Istvánra vonatkozólag ennek az ellenkezője már azért sem valószínű, mivel a német királyok közül is sógora, II. Henrik volt az első, akit 1002-ben, tehát két évvel István után az egyházi szertartásban a szent lándzsával avattak fel.5 7 53 II 13. 1. 54 A krónika szerint Péter második koronázása „sacris insignibus samt» regis Stephani" (SS rer. Hung. I 333) ment végbe. 55 SS rer. Hung. I 355. 58 Tóth Z. ezzel ellentétes felfogását legutóbb Polner Ödön (id. m. 18. kk.) is elveti. 57 L. erre értekezésem 13. 1. 1. j. 2*
