Századok – 1944
Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: Honfoglaló magyar nemzetségek Erdélyben 163
HONFOGLALÓ MAGYAR NEMZETSÉGEK ERDÉLYBEN 187 zója volt, a szolnoki ispán mindig az András, a vajda pedig mindig a Béla okleveleinek méltóságnévsoraiban fordul elő.5 2 Belsőszolnok megye csak 1441 után olvadt be véglegesen Erdélybe,, mikor a vajdai tisztségnek a hármas Szolnok megye ispáni tisztségével való összekapcsolása megszűnt, viszont Belsőszolnok megye véglegesen elszakadt Közép- és Külsőszolnoktól. Joggal vethetjük fel tehát a kérdést, hogy a vajda eredeti területi hatásköre meddig terjedt ki, vájjon Belsőszolnok megyén kívül más erdélyi "megyék nem kerültek-e szintén később igazgatása alá? A kérdés tisztázását megnehezíti az, hogy a vajdai tisztség kialakulását nem ismerjük. Történetírásunk az első erdélyi vajdát abban az „Erdőelvi" Zoltánban, a királyi család rokonában látja, akit Szent István Gyula legyőzése után Erdély élére állított.5 3 Egy évszázadon keresztül hallgatnak a források Erdélyről s csak 1111—13-ban tűnik fel a király erdélyi főtisztviselője: Mercurius princeps Ultrasilvanus,54 majd hosszú idő múlva az első vajda, Legfor (1 199).5 5 A XII. századi oklevelekben, mégpedig a királyi intézkedéseknél tanúskodó udvari tisztviselők között erdélyi megyésispánokkal is találkozunk; 1164-ben Eustach dobokai, 1177-ben Gál gyulafehérvári és Tamás kolozsi, 1183-ban pedig Gál kolozsi ispánnal.50 Mivel az oklevelekben Székesfehérvár és Gyulafehérvár csak ritkán vannak megkülönböztetve, lehetséges, hogy a fenti Gálon kívül még néhány fehérvári ispán gyulafehérvári ispán volt. Ezekből az adatokból kiderül, hogy az erdélyi Fehér, Kolozs és Doboka megyék ispánjai a XII. században még a magyarországi megyésispánokkal egyenrangú udvari főtisztviselőkként szerepelnek, holott a XIII. század után ezek között sohasem fordulnak elő, mert nem a király, hanem a vajda nevezte ki őket. Ha viszont az erdélyi Szolnok, Doboka, Kolozs és Fehér megyék közvetlenül a király által kinevezett ispánok alá tartoztak, akkor alig marad olyan terület, ahol a vajda parancsolhatott. Mindenekelőtt az erdélyi Fehér megye esete kirívó, hiszen Gyulafehérvárt alapította Szent István az erdélyi püspökséget s itt kellett a tartomány közigazgatási székhelyének, következőleg a vajda hivatali központjának is lennie. A látszólagos ellentmondást egyetlen módon lehet feloldani, ha feltételezzük, hogy a vajda kezdetben nem volt egyéb, mint gyulafehérvári ispán. Ezt a feltételezést két közeikorú adat támogatja: 1200-ban Eth vajda, 1201-ben pedig Gyula vajda egyúttal mint gyulafehérvári ispánok szerepelnek.5 7 1201-ben Gyula vajda, gyulafehérvári ispánnal együtt említik Pázmán kolozsi ispánt is, 52 Szentpétery Imre: Az árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. Bp. 1923. 404—523. és 580^-603. sz. 19 Szentpétery, Scriptores I. 315. 54 Szentpétery, Kritikai jegyzék 42, 46. sz. M U. o. 183. sz. 58 U. o. 106, 1128, 138. sz. 57 U. o. 189, 193, 104, 195. sz.
