Századok – 1944
Tanulmányok - DEÉR JÓZSEF: III. Ottó császár és Magyarország az újabb történetírásban 1
III. OTTÓ CSÁSZÁR ÉS MAGYARORSZÁG AZ ÚJABB TÖRTÉNETÍRÁSBAN ' 17 bizonyítékunk sincsen arra a feltevésre, mintha ez a tartalmában ismeretlen Passió a lengyellel azonos magyar lándzsaátadási aktusról is beszámolt volna. Párhuzamok hiányában még az sem állítható, mintha ennek a műfajánál fogva igen rövid müvecskének magyar vonatkozású adatai lettek volna. De ha voltak is, ezek —- figyelembevéve a bővebb Adalbert-életiratok tanúságát — csupán a szent személyes kapcsolataira szorítkozhattak, aminthogy a gneseni események is nyilván csak azért kerültek benne feljegyzésre, mivel sírjával és ereklyéjével függöttek össze. Vitathatatlan módszertani elv, de ugyanúgy elemi logikai követelmény, hogy egy korunkra nem jutott kútfő tartalmáról csak annyit állapítsunk meg, amennyit a leszármazók tanúsága megenged. Ha ezt az elvet félretéve feltesszük, hogy az elveszett és így számunkra ellenőrizhetetlen Passió a lengyellel mindenben azonos külön magyar fejezetet tartalmazott, akkor ezzel állításaink igazolhatóságáról, azaz magáról a tudományos értelemben vett megismerésről mondottunk le. összefoglalva az elmondottakat: azok a tárgyi és stiláris egyezések, melyek Ademar С szövegezése és Gallus krónikája között fennállanak, változatlanul azt bizonyítják, hogy a magyar lándzsaadományozásról szóló tudósítás nem egykorú értesülésen, nem is az elveszett eredeti Ademaron, mégkevésbbé pedig az ugyancsak elveszett Adalbert-passion, hanem egy más eseményre vonatkozó történeti elbeszélés felhasználásán és eltorzításán alapul. A magyar lándzsatudósítás forrása egyszerűen a lengyel lándzsatudósítás s így annak eseménytörténeti értéke a semmivel egyenlő. S itt újból hivatkoznom kell az Ademar-kompilátor teljes megbízhatatlanságát, sorozatos ferdítéseit, koholásait, név- és személycseréit feltáró, a magyar,44 valamint a német történetírás4 5 véleménvével összhangzó megállapításaimra,4 6 melyek egy ilyen áthelyező eljárás valószínűségét ebben az esetben különösképen kézenfekvővé teszik. A Liutprand-féle szent lándzsa-leírással mutatkozó s egyedül az ex prepozíció egyezésére alapított feltevéssel az elmondottak után annál kevésbbé kell érdemben foglalkoznunk, mivel ugyanilyen egyezés nemcsupán Liutprand és Ademar С szövege, de ugyanígy Liutprand és a késői XIV. századi Miracula s. Adalberti között is fennáll.47 További bizonyítéka a szöveg anakronizmusának, hogy a war es nicht" (id. h. 70. 1.). Eszerint tehát még koráról, szerzőjéről s a többi Adalbert-legendához való viszonyáról sem tudunk bizonyosat, legfeljebb annyit, hogy címe nem „vita" (Tóth Zoltán II 12. 1.), hanem „passió" volt. 44 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az árpádházi királyok korában I2 és maga Tóth Zollán régebbi értekezésében: „Attila's Schwert (1930) 89., 93. 1.; legutóbb pedig Polner Ödön: A magyar Szent Korona felső részének kérdése. Kolozsvár, 1943. 19. 1. 45 L. Waitz bevezetését a MGSS I. IV Ademar kiadásához. H. Breslau: Oie Jahrbücher des deutschen Reiches unter Konrad II. Bd. I. Exkurs I. A. Hofmeister szerint is „wenig lautere Quelle" (Die heilige Lanze, 1908, 71. 1.). 4« Id. ért. 7—9. 1. 47 Tóth Zoltán II. 12. !.. v. ö. értekezésem Iii. 1. 2. j. Századok 1944, I—III. 2
