Századok – 1944
Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: Honfoglaló magyar nemzetségek Erdélyben 163
HONFOGLALÓ MAGYAR NEMZETSÉGEK ERDÉLYBEN 183 zését tehát a hagyomány mellett a megszállás rendje is bizonyítja s egyúttal erőteljesen támogatja azt a feltételezésünket, hogy a Zsombor és Agmánd mellett a Borsa, Kalocsa és Mikola nemzetségek is vezérkori ősfoglalók, annál inkább, mivel egyikükről sem mutatható ki, hogy Erdélyen kívül máshol is birtokolt volna. A jobbparti település rendjének eltérése azonban továbbra is megoldandó kérdés marad. A fentiek után arra kellene gondolnunk, hogy valamilyen oknál fogva a Kalocsa és Agmánd nemzetségek, egymásközti rangviszonyuk betartásával, a jobbparton eredeti északi szállásterületüket elhagyva, délen telepedtek meg. Mikor és hogyan történhetett meg ez az áttelepedés, arra szeretnénk feleletet adni a bevezető sorainkban érintett Karácsonyi-féle gyepüelmélet megvizsgálásával kapcsolatban. Az erdélyi gyepürendszert a kutatók eddig kizárólag a közhiedelemmé vált fokozatos nyugat-keleti irányú magyar terjeszkedés szempontjából vizsgálták.3 2 Magyarország északi területein valóban nyomonkövethető a gyepiivonalnak fokozatos kifelé való tolódása, ami arra indította a kérdéssel foglalkozókat, hogy Erdélyben is hasonló folyamatot tételezzenek fel s így az egyik legutóbbi szakmunkához mellékelt térképen nem kevesebb, mint hat párhuzamos gyepiivonalat számlálhatunk meg, melyek északkelet-délnyugat irányban szeldelik Erdélyt keresztül, nem beszélve arról, mely Erdélyt a külső Magyarországtól elválasztja.33 Ezeknek a gyepüvonalaknak elemzése során azonban kiderül, hogy nagyrészük az elnevezésükben védelmi berendezkedésre valló földrajzi pontok (ör, Kapu, Gyepű stb.) önkényes összekötésével tetszésszerint módosítható, tehát egyedül a helynevek nem adnak elegendő támpontot a kérdés tisztázására; a köztörténeti és településtörténeti tényeket is bele kell vonnurtk a kutatásba. Nem célunk itt az erdélyi gyepük bonyolull problematikájával kimerítően foglalkozni, mindössze tanulmányunk tárgyához tartozó vonatkozásait érintjük. Ezidőszerint a Meszes-hegvség és a Maros közötti területen, tehát a szóbanforgó öt nemzetség szállásföldjén három észak-déli irányban átvonuló gyepüvonal szerepel történetirodalmunkban, az első nagyjában a Kisszamost követi, a második ettől keletre Fráta —Cege—Oroszfalu érintésével, a harmadik pedig Mezőszilvás—Kozmatelke—Besenyő közt vágja át a Mezőséget.3 4 Mindmegannyi bizonyítéka lenne a Mezőség aránylag késői megszállásának. E hármas gyepű elméletének szerzői nem számollak azonban két alapvető ténnyel. Először azzal, hogy hasonló következtetésekre feljogosító helynevek Magyarország olyan területein is szép számmal találhatók, ahol eddig még senki sem tételezett fel országhatár jelleggel bíró gyepüket. így például a Duna 32 Karácsonyinak az 5. sz. jegyzetben idézett művei, Fodor Ferenc: Adatok a magyar gyepük földrajzához (Hadtört. Közi. 1936.), Balázs i. m. 33 Fodor i. m. térkép. 31 Balázs i. m. 17.
