Századok – 1944
Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: Honfoglaló magyar nemzetségek Erdélyben 163
182 MAKK AI LÁSZLÓ rendszer a véletlen játéka s a királykori birtokviszonyok szeszélyes alakulásának eredménye. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy ha egyáltalán szó lehet a felsorolt öt nemzetség megtelepedésének Szent Istvánt megelőző időpontjáról, akkor e megtelepedésben feltétlenül bizonyos szabályosságnak kell érvényesülnie. László Gyula új könyve30 az adatok és élesszemü következtetések egész sorával bizonyítja, hogy mint minden vonatkozásban, úgy az elfoglalt területek birtokbavételénél is a honfoglaló magyarság vallásos világszemléletéből következő egységes magatartást tanúsított a dolgok és egyének rangsorát illetőleg. Ebben a rangsorolásban a legfőbb szerepet a jobb- és baloldal viszonya játssza, amennyiben két adottság értékelésénél az, amelyik értéktöbbletet mutat, a jobboldalra kerül. A sírleletek, továbbá más keleti népek életéből megfigyelt párhuzamok alapján László arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a jobb- és baloldal megkülönböztetése nemcsak a temetkezésben, hanem az élők világában is döntő fontosságú volt, többek közölt érvényesült a sátortábor egyes sátrainak elrendezésében, sőt a településben is. Ezek szerint Hóman megállapítása odamódosilandó, hogy a nemzetségek a vezérlő nemzetséget nem köralakban vették körül, hanem rangsor szerint annak jobbján és balján helyezkedtek el, mégpedig, más keleti népek szokásából következtetve, két előrehajló körív formájában. A jobb- és baloldal viszonyát az arccal keletre beálló, szintén vallási okokra visszavezethető tájolás határozza meg. Próbaképen megkíséreljük a László által kielemezett tételt nemzetségeinkre alkalmazni. Mindenekelőtt megoldódik ezáltal az a kérdés, hogy miért maradt a balparton a Zsombor nemzetség háta fedezetlenül. Mint vezérlő nemzetségnek, természetesen a középső helyet kellett elfoglalnia s a többiek nem körülötte, hanem tőle jobbra és balra, amint megfigyelhetjük, valóban előrehajló körívben helyezkedtek el. Ha ez a megállapítás helyes, úgy megejthetjük a nemzetségek rangsorolását is, az első a Zsombor, a második és harmadik tőle jobbra a Mikola és a Borsa, a negyedik és ötödik tőle balra a Kalocsa és az Agmánd. P. mester fenntartotta azt a hagyományt is, hogy Apafarkas, az Agmánd nemzetség ősapja, elsőnek hatolt be Erdélybe, mint Tétény kémje.31 Talán összefüggésbe lehet hozni ezt az adatot azzal a közismert ténnyel, hogy a keleti lovas nomádok mindig a legutoljára csatlakozott, tehát a rangsorban utolsó néprészt küldték előre a harcban. A balparton az Agmánd nemzetség valóban a katonai szempontból leginkább védelemre szoruló északkeleti területen szállt meg. A líalparti település honfoglaláskori keletkeso A honfoglaló magyar nép élete. Bp. 1Ö44. Főleg a II. és IV. fejezet. 31 Tuhutum . .. m is it quendam virum astutum patrem Opaforcos Ogmand, #ut furtive ambulans previderet sibi qualitatem et fertilitatem terre Ultrasiluane. Szentpétery, Scriptores I. 65.
