Századok – 1944

Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: Honfoglaló magyar nemzetségek Erdélyben 163

174 MAKKAI LÁSZLÓ semmivel sem lehet bizonyítani, hogy Magyarszentpált birtokolták volna. A Szentpáli család XIV. századi leszármazásáról azonban tudásunk olyan hézagos, hogy ezt a negatívumot döntő érvnek nem fogadhatjuk el. Annál íontosabb az, hogy Artolf fiainak megnevezett birtokai (Kolozs) gyula és Macskás pontosan beleille­nek abba a gyűrűbe, melyet a Borsa nemzetség kétségtelen birto­kai Kolozsvár köré vonnak. Mindezek alapján azt hisszük, hogy Rodolf fia Szentpáli Gyula és Artolf fia Gyulai Gyula egyugyan­azon személy s az előbbire vonatkozó egyetlen oklevél kiadói paleográfiailag könnyen megmagyarázható tévedésből olvasták az Artholfus nevet Rodolfusnak, vagy esetleg az oklevél írója köve­tett el elírást.24 A Borsa nemzetség szentpáli ágának birtokai tehát (Magyar) szentpál, Saság (eltűnt falu Kolozsvártól nyugatra), (Kolozs) gyula és Macskás (valószínűleg a mai Hosszú- vagy Magyarmacskás) voltak. A szentmártoni ág birtokai az ismert ket­tős megoszlást mutatják: (Nagy)iklód, Poklostelke, Vidacsteleke (eltűnt), (Mező)őr, Szopor, Novaj, Ajtonteleke (ma Ajtony), ille­tőleg (Mező) szentmárton, Majos és (Mező) szentgyörgy. További két birtok közül (Oláh)péntekről tudjuk, hogy azt Csonka László vásárolta szolnoki várjobbágyoktól, Vajdaháza pedig annyira a Zsombor nemzetség birtokai közé ékelődik, hogy kétségkívül en­nek tulajdonából ment át ismeretlen módon a Borsákéba. Ezzel szemben, bár a birtok korai történetére vonatkozó adatok hiá­nyoznak, igen valószínű, hogy a nemzetség nevére utaló (Kolozs)­borsa is a Borsa-birtokok közé tartozott, annál inkább, mivel pontosan beleilleszkedik a nemzetség többi birtoka közé. A Borsa­nembeli családok közül a Szentpáli, Iklódi és Majosi szerepeltek gyakrabban. A Szil nemzetség (oklevelekben Scili, Zil vagy Zyl) eredeti neve Kalocsa volt, így nevezte nemzetségét a legrégebbi ismert tag, a Szil vagy Szili faluban lakó Adorján pristaldus.2 5 A falunév alapján már Karácsonyi helyesen azonosította a Szil és Kalocsa nemzetségeket, azonban ő is, mint mindenki, aki a kérdéssel fog­lalkozott, az utóbbi nevet tévesen Kalathának olvasta.2 8 Nyilván a Kalota-folyó neve befolyásolta a kutatókat, bár ez a nemzetség birtokaitól meglehetősen nagy távolságban folyik. A hibás olva­sás annál érthetetlenebb, mivel a nemzetség egyik birtokát ma is (Kis)kalocsának nevezik. E sorok írója az eredeti oklevelek alap­ján meggyőződhetett arról, hogy az esetek többségében a nemzet­ségre jellemző Kalacs vagy Kalocs személynév valóban „ch" és nem ,,th" betűkkel van írva, kétes írásmódoktól eltekintve azon­ban a Kalath változat is előfordul, amit a „c" és „t" betűknek 24 A vitás oklevélhez (Gyulafehérvári káptalan lt.) ezidőszerint nem tud­tunk hozzáférni. 25 Regestrum Varadinense examinum ferri candentis. Kiad.: Karácsonyi J. és Borovszky S. Bp. 1903. 1<23, 153, 154. sz. 26 A magyar nemzetségek stb. III. 71.

Next

/
Thumbnails
Contents