Századok – 1944
Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: Honfoglaló magyar nemzetségek Erdélyben 163
170 MAKKAI LÁSZLÓ a két személy egy korban élt. Elleneszólni látszik az azonosításnak az a körülmény, hogy Mórici János testvéreit Jakabnak és Domokosnak, míg Kodori János testvéreit Lőrincnek, Antalnak, Moog-nak, Hercegnek és Pergelinnek nevezik. Tudva azonban azt, hogy az utóbbiakat egyetlen oklevél sem sorolja fel együtt (ugyanazon 1305-ik évben például egyik oklevélben Antalt, másikban Moog-ot nem említik), ez az érv, ha egyéb nem támogatja, nem lehet döntő. Fontosabb és az azonosítást támogató adatokat kínálnak a birtokviszonyok: a Móricjak feltehetőleg legrégebbi birtokai (Szamoshesdát, Boncnyires, Szükerék) a kétségtelen Agmánd-birtokok körzetében feküsznek, sőt az utóbbit a XIV. században a Móriciak és az Agmánd nb. Kecsetiek együttesen birtokolták. Ha mindezek mellett tekintetbe vesszük az Agmánd nembelieknél és a Móriciaknál egyaránt gyakori, tehát hagyományosnak tekinthető személyneveket (Domokos, Jakab) s legfőképen azt, hogy Kodori János 1303-ban, Mórici János pedig 1332-ben a comes címet viseli (márpedig egyidőben két Márton fia János ispán létezése merőben valószínűtlennek látszik), a Móriciaknak az Agmánd nemzetséghez való tartozása aligha szorul további bizonyítékokra. E helyütt vetjük fel azt a gondolatot, hogy Márton fia Domokos és Márton fia Moog talán egyugyanazon személy; mindenesetre kézenfekvőbb ez az azonosítás, mint a Karácsonyié, aki Antal és Moog között keresett összefüggést. Az Agmánd nemzetség ősi birtokainak elsősorban a mezőségi jószágok tekinthetők, mivel ezeken Máté és Márton ága osztozott. 1305-ben az előbbi kapta a két Riics, Szenttamás, Várótelke és Kaldmonora, (Mező)rücs kivételével azóta eltűnt birtokokat, az utóbbinak viszont Uzdiszentpéter, Komlós, Csősz és Pogánytelelte jutott, melyek közül ma már szintén csak egy, az első létezik. Komlósról tudjuk, hogy (Mező) riics és Uzdiszentpéter között feküdt, a többi eltűnt birtokot is ugyanezen a környéken, Kolozs megye délkeleti sarkában kereshetjük. A nemzetség egyéb ismert jószágai már egyedül Márton ágának tulajdonát képezték. Ezek: Kecsed és Kodor a hozzájuk tartozó Szekerestörpény, Alsógyékényes, Felsőgyékényes és Keménye később felbukkanó falvakkal együtt, egy Buzustelke nevű eltűnt birtok Zsuk és Válaszút között, továbbá Péterháza, (Szamos) hesdát, Boncnyires és Szűkerék. Valószínűleg Agmánd-birtokok voltak még Semesnye és Ormány is, mert ezekre a nemzetség tagjai a XIV. század elején igényt tartottak s egyébként is földrajzilag többi birtokaik közé illeszkednek. (Szász) móricot, melyről az egyik ág magát nevezte — mint láttuk — a XIII. század végén vásárolták a Zsombor nemzetség tagjaitól. Az Agmánd nemzetségbeli családok időnként Kecseti, Kodori, Szűkeréki, Péterházi, Mórici, Hesdáti, Nyíresi nevet viseltek, gyakran ugyanazon személyek egyszer egyik, máskor másik falujukról nevezték magukat s a családnevek csak a XIV. század végén szilárdultak meg. E családok közül a legnevezetesebb a
