Századok – 1944
Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: Honfoglaló magyar nemzetségek Erdélyben 163
HONFOGLALÓ MAGYAR NEMZETSÍ G ÎK ERDÉLYBEN 167 erdélyi Zsombor nemzetséggel való azonossága egyáltalán nem bizonyos s azt sem tudjuk, hogy Tétény leszármazói viselték-e egyáltalán a kettős nemzetségnevet (P. mester Tétény nemzetségét Maglót nemzetségnek nevezi),13 helyesebb, ha erdélyi vonatkozásban egyszerűen a Zsombor nemzetségnevet használjuk. Ezt is csak néhány esetben említi oklevél, különben a nemzetség tagjai birtokaik után nevezték maglikat. A mányiki ágat Karácsonyi Szilvási ágnak nevezi,1 4 ez az elnevezés azonban indokolatlan, mert Mezőszilvás nem volt a család tagjainak ősi birtoka, hanem 1336-ban szerezték cserében Csákigorbó körüli ősi birtokaikért s egyébként is csak a XIV. század második felében nevezték magukat Szilvásról, addig az ősi Mányikról és Kékesről. Feltehetően ősi birtokaik két egymástól távoleső csoportot képeznek. Mányik, Kékes és (Szász) Zsombor Szolnokdoboka megye délkeleti sarkában, a Mélyes-patak völgyében feküsznek. A tőszomszédságban bírták (Szász) móricot is, melyet azonban a XIII. század végén Agmánd nb. Márton fiainak eladtak. Szolnokdoboka megye északnyugati részén övék volt (Csáki) gorbó, Csernek, Bezdéd, (Gorbó) salamon, Tihó, Komlós(újfalu), Bányika és Klics (1336-ban lakatlan hegy), továbbá egy Sumburtelek nevü, azóta eltűnt, de nyilván az előbbiek mellett fekvő birtok. Az esküllei ág tagjai a fennmaradt oklevelekben nem használnak nemzetségnevet, de minthogy a Tétényről szóló hagyományban szerepet játszó Esküllőt ők bírták, ezenkívül pedig Kékes és (Szász) zsombor a mányiki ággal közös birtokuk volt, már Karácsonyi is minden további indokolás nélkül a (Gyula)-Zsombor nemzetséghez sorolta őket. Az általunk közölt nemzedékrend a Karácsonyiéval azonos, kivéve, hogy az 1280-.ban Felsőtők szomszédaiként előforduló Mihály és János, a Lőrinc fiai neveit is beillesztettük, mivel alig foroghat fenn kétség, hogy itt Magyarköblös birtokosairól van szó, ez a falu pedig később is Lőrinc leszármazóinak kezén volt. Az esküllei ág birtokai egyébként ugyanazt a sajátos földrajzi megoszlást mutatják, mint a mányiki ág esetében: részben az Almás és a Borsa völgyében, részben a Mélves völgyében feküdtek. Lőrinc fia István birtokolta (Magyarnagy) zsombort, Milvánt, Ugrucot, Kiseskiillőt, Adalint, Drágot, (Almás) rákost, Somtelkét (ma Somróújfalu), (Szamos) -őrmezőt s két azóta eltűnt falut, a Nagyszamos mellett fekvő másik Zsombort és Iklódtelkét (Inklotteleky), továbbá (Szász)zsombort, (Dellő) apátit és Kékest, míg ugyanakkor Lőrinc fia Mihály fiainak birtokában (Ördög) keresztúr, Nagyeskiillő, (Magyar) fodorháza, Sólyomkő (más néven Elefánt), Kovácsi (Kuachtéleke), Szentkatolna(dorna), (Magyar) köblös, Szótelke, ma is 13 Geula et Zumbor a quibus genus Moglout descendit. Szentpétery, Scriptores I. 61. 14 A magyar nemzetségek stb. II. 113.
