Századok – 1944
Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: Honfoglaló magyar nemzetségek Erdélyben 163
164 MAKKAI LÁSZLÓ Ha ezeknek az ellenérveknek lényegét tekintjük, nyilvánvalóvá válik, hogy két néhai érdemes tudósunk véleménye szerint a királykori Erdély történetében olyan adottságokkal találkozunk, melyek kizárni látszanak a X. századi magyar honfoglalást, viszont mindazok az adottságok, melyek ez utóbbinak feltételezését lehetővé tennék, hiányoznak, azaz az állítólagos X. századi honfoglalás és a későbbi erdélyi magyar élet közötti folytonosság nem bizonyítható. Tagadhatatlan, hogy például a marosvölgyi erdélyi magyar honfoglalás tényét az erdélyi Gyulára vonatkozó sokat vitatott s legutóbb Váczy által meggyőzően kielemzett forráscsoporton kívül legfeljebb Gyulafehérvár neve erősítené meg, ha nem kerültek volna elő a szóbanforgó területen kétségtelen hitelű és eredetű régészeti leletek,6 de még így is magyarázatra szorul a gyökeres honfoglaló nemzetségeknek Tagányi részéről a Maros völgyére vonatkozóan joggal emlegetett hiánya. A krónikákban és P. mesternél megőrzött hagyomány s a hiteles adatok közötti folytonosság kimutatására az első lépéseket Pauler indítása alapján Hóman Bálint tette meg s a következőkben az ő alapvető eredményeiből indulunk ki. Már Pauler7 hangsúlyozta, hogy P. mester művében egyes részek, éspedig a honfoglalás hőseinek nevei, a genealógiai adatok s a birtokfoglalások hitelt érdemelnek, mert ezek az ő korában még ellenőrizhető élő hagyoniánykincset jelentettek. P. mester elbeszélésének és a későbbi birtokviszonyoknak összevetése során azután Hómannak8 sikerült a honfoglaló magyarság területi elhelyezkedéséről képet rajzolnia. Erdélyi viszonyljatban megállapítja, hogy délen a gyulák törzse nyomult fel Gyulafehérvárig, míg északon a felsőtiszai Kende törzs Gvula-Zsombor és Agmánd nemzetségei szállottak meg nagyjából a Kis-Szamos völgyében. Ez utóbbi kijelentésével P. mester elbeszélésének lényegét fogadja el, aki szerint Tétény, a hét honfoglaló vezér egyike, miután egy időre a Szilágyságban és a Nyírségen telepedett meg népével, a meszesi kapun áthatolva meghódította Gyalu vlach-szláv vezér erdélyi tartományát, ahol fia: Horka, unokái: Gyula meg Zsombor és dédunokája: Gyula Szent István király idejéig birtokoltak. Tétény egyik vitézét, az erdélyi föld kikémlelésére küldött Apafarkast, Agmánd atyját is említi P. mester.9 Kézenfekvő az a feltételezés, hogy az erdélyi honfoglalásnak ezt a hagyományát a később is Erdélyben birtokos Gyula-Zsombor és Agmánd nemzetségek tagjaitól vette P. mester. Minthogy mindkét nemzetség a középkor folyamán csak Erdélynek szóbanforgó területén birtokos és külső magyarországi származására más ada-8 Roska i. m. 7 A magyarok megtelepedéséről (Századok, 1877.) 381. 8 Fentebb idézett munkáiban. 9 Szentpétery Imre: Scriptores Rerum Hungaricarum stb. Bp. 1937. I. 63—69.
