Századok – 1944

Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: Honfoglaló magyar nemzetségek Erdélyben 163

HONFOGLALÓ MAGYAR NEMZETSÉGEK ERDÉLYBEN 165 tokból sem lehet következtetni, nyugodtan elfogadhatjuk Hóman azonosítását, mely e két nemzetséget Erdély magyar honfoglalóihoz kapcsolja. Ezzel viszont máris megdőlt Tagányi legfőbb érve: Erdélyben igenis volt X. századi honfoglaló nemzetség. P. mester elbeszélésének hitelét egyébként a régészeti eredmények is megerősítik. A Kolozsvárt feltárt pogány ritusú magyar temetkezés egyes sírmellékletei olyan félreismerheletlen kapcsolatokat mutatnak a felsőtiszai magyar honfoglalók tárgyi hagyatékával, hogy Tétény vonulásának a hagyományban megadott irányát is hitelesnek kell tartanunk.1

0 A két honfoglaló nemzetség ősi szállásterületének közelebbi fekvését kutatva, abba a nehézségbe ütközünk, mely a középkori Erdély kutatóit a magyarság késői megtelepedésének feltételezésére indítotla: a tatárjárást megelőző okleveles forrásanyag hiányába. A nélkül, hogy ennek a körülménynek lehető okait fejtegetnők, ezúttal csak annak megállapítására szorítkozunk, hogy a két szóbanforgó nemzetség sem képez kivételt, mindkettőre vonatkozólag az első adatok a XIII. század legvégén merülnek fel. A XIII. századvégi birtokviszonyokat pedig igen kockázatos vállalkozás a X. századba visszavetíteni. Ha azonban a honfoglaló nemzetségek első szállásterületeinek meghatározásához közelebb akarunk jutni, ezt mégis meg kell tennünk, annál inkább, mivel Magyarország nyugati vidékein is a honfoglaló nemzetségek ugyanott birtokolnak a XIII—XIV. század folyamán, ahol — Hóman kutatásai szerint — a X. században megszállottak. Erdélyi viszonylatban is van egy támpontunk: Esküllő falut, melyet P. mester Téténnyel kapcsolatban említ, tehát az ő korában a Téténytől származó Gyula-Zsombor nemzetségé volt, ' a XIV. században is a nemzetség birtokában találjuk. Később egyéb; közvetett érveket is fogunk felsorakoztatni annak bizonyítására, hogy a nemzetségek első szállásterületeit valóban ott kell keresni, ahol XIII—XIV. századi birtokaik feküdtek. A nemzetségi szállásterületek • meghatározásánál a következő módszer szerint jártunk el: mindenekelőtt megállapítani igyekeztünk az első ismert négy-öt generáció leszármazását és a családfára illeszthető tagok birtokviszonyait. A családi birtokok közül mellőztük azokat, melyek bizonyíthatólag a királyság korában idegen kézből kerültek a nemzetség birtokába s az így fennmaradt birtokok szolgáltak további következtetés alapjául. Elsősorban azokat a birtokokat vettük tekintetbe, melyek a nemzetség több ága között osztozás tárgyát képezték, mert ezek feltehetőleg már az illető ágak közös ősének birtokában voltak. A munka oroszlánrészét ugyan már Karácsonyi János elvégezte,11

kutatásaink során azonban több olyan adatra bukkantunk, melyek az ő eredményeit részben kiegészítik, 10

Kovács i. ni. 11

A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 3 к Bp. 1900—1901. 11*