Századok – 1944

Hírek - Illés József † 157

HÍREK 157 Angyal Dávidnak barátjához, Károlyi Árpádhoz hasonlóan bibliai életkor jutott osztályrészül. Érzékszerveinek épségét ós szellemi érdeklődésének rugékonyságát mindvégig megőrizte. Az Akadémia és a Történelmi Társulat felolvasó-üléseinek még a legutolsó időben is hűséges és kitartó látogatója volt. Távozása tehát nemcsak történetírásunknak, hanem tudományos életünknek is súlyos vesztesége. Ezért emlékét, egy becsületes, önzetlen, minden tudományos kérdés iránt melegen érdeklődő jó ember emlékét, sokan és sokáig szeretettel fogjuk őrizni. BALANYI GYÖRGY. ILLÉS JÓZSEF 1S71 — 194 4. A Pázmány Péter-Egyetem 1944. január 19-én elhunyt jogtörténet tanárában legtöbben a politikust látták, a ruszin autonómia harcosát a cseh megszállás éveiben, a munkácsi és eperjesi görög katolikus egyházmegyék orátorát, aki számtalanszor fordult hitsorsosai érdekében a Szentszékhez a csehek sehizmatikus törekvései ellen. Közéleti szereplésénél e helyen jobban érdekel bennünket történetirodalmi munkássága. A jogtörténetben inkább a dogmatikai szempontok hívének látszott, aki elsősorban jogásznak érezte magát, és a jogtörténetben főleg a jogtudományok pedagógiai stúdiumát látta. Valóban legtöbbet forgatott munkája, a Bevezetés a magyar joy történetébe (1910, 1930) című tankönyve főleg pedagógiai jelentőségű. Mégis ez a munkája is nagy lépéssel halad előre a századeleji vaskos .jogtörténeti tankönyveinkkel szemben. Nemcsak azoknak illúziókat kergető ábrándképeivel szakít, de száraz adattömegével is. A szó szoros értelmében bevezetést kívánt nyújtani a tanulónak, ezért csak néhány — álláspontja szerint — döntő fontosságú kérdés kritikai kibogozásával foglalkozott, mint a törvény és szokás egymáshoz! viszonyának átalakulása a fejlődés folyamán, Werbőczy hatása jogfejlődésünkre, a külföldi joghatások mérlegelése stb. E kiragadott részletek alapos kifejtésével tételes jogunknak történeti szempontból való vizsgálatára akart tanítani, a könyv függelékében közölt oklevelekkel pedig a források kezeléséről kívánt fogalmat nyújtani. Tudományos jelentősége azonban nem a tankönyvében, nem is első munkájában, az Újkori alkotmányfejlődés elemei (1898) című európai közjogtörténeti dolgozatában van, amely Hajnik egyetemes európai jogtörténetének egyenes folytatása, és a régi, közjogias magyar jogtörténeti iskola hatása alatt keletkezett, hanem magánjogtörténeti monográfiáiban. Hajnik Imre életműve a középkori magyar perjog történetét tisztázta. Illés Hajnikhoz hasonlóan a középkori magyar magánjog történetét kívánta megírni, ugyanazzal a módszeres adatgyűjtéssel, okleveles kutatással. Monográfiáiban (Magyar házassápi vagyonjog az Árpádok korában 1900, Magyar szerződési jog az Árpádok korában 1901, A törvényes öröklés rendje az Árpádok korában 1904, Öröklés a női vagyonban az Árpádok korában 1906) úgyszólván kizárólag oklevelekből gyűjtött adatokat dolgozott fel, de eredményeit összevetette