Századok – 1944

Hírek - Illés József † 157

158 HÍREK a germán jogok és a kánonjog egykorú rendelkezéseivel, és ezek hatását is számbavéve vázolta a magyar jog fejlődésének menetét. Talán berlini professzorának, Gierkének példája lebegett előtte, és a legfontosabb, — mert a mindennapi élettel szorosan összekapcsolt — jognak, a magyar magánjognak egész fejlődését kívánta megírni. Munkái máig is kiindulópontjai a magyar magánjogtörténetnek, és a legújabb, széleskörű összehasonlító joganyaggal dolgozó jogtörténeti kutatás is legfeljebb néhány vonatkozásban egészítette ki adatait, de meg nem cáfolta azokat- Munkáinak egyik nagy eredménye az a ma már közkeletűvé vált megállapítás, hogy a jcg változásában nagy szerepe volt a gazdasági viszonyok átalakulásának, továbbá, hogy az Árpádok korában még nem lévén merev társadalmi tagozódás, a különféle rendűek között a szerződési jogban nem voltak éles különbségek. Ezek a társadalomtörténetileg is jelentős kutatások mellékes eredményekként köz jogtörténeti tanulmányokat is hívtak életre, mint Az anjoukori társai alom és adósás (1900). A magyar állam és társadalom szervezete a honfoglaláskor (1908), A jobbágyság társadalmi és jogi helyzetének megalakulása (1908), A jogtörténeti kutatás módszertani követelményei és a vármegyék eredete (1912). Ezekben sem követi az akkor szokásos közjogtörténeti tárgyalási modort, és óvakodik attól, hogy előre megalkotott elméleteket vigyen bo a mult tárgyalásába. Magán jogtörténeti monográfiáinak sorozatát, sajnos, nem tudta ugyanolyan lendülettel folytatni, mint kezdte, de a munkát soha nem hagyta abba, és későbbi cikkei is számos fontos kérdést világítottak meg. Így A magyar címer és királyi cím története 180i-től kesdve (1916), A Quadripartitum közjogi interpolációi (1930), A Corpus Juris eredete és forrásai (1934), A címeres levél к hirdetése (1939), A nova donatio jogi természete (1941). Mindvégig emlegette, hogy még egy nagy problémája van, amelynek kidolgozásához nem jut hozzá, de legalább nyugalombavonulása után fel fogja dolgozni: a magyar rendiség kialakulását. E munkának csak durva vázlatával készült el, és a nagy tervvel szívében aludt el örökre. Személye sokáig hiányozni fog a Tudományos Akadémián, az egyetemen, a Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányában, a politikában, a magyar görög katolikusok vezetői között, de senki sem gyászolja olyan mélyen, mint akiket annyi szeretettel támogatott akik számára nemcsak erős kritikai szellemet és mindig friss problémafelvetést jelentett, hanem atyai irányítót is — a tanítványai. DEGRÉ ALAJOS. * BEDLICH OSWALD, a kiváló osztrák történettudós folyó évi január 20-án 85 éves korában meghalt. Az elliúnyt a ferenejózsefi korszak utolsó évtizedeiben Bécs legjelesebb történetírója volt, aki a Habsburgok történetének két legjelentősebb korszakáról írt tiroli hűséggel és német alapossággal egy-egy kötetet: Habsburgi Rudolfról (1903) és Huber nagy osztrák történetét fo'ytatva az osztrák nagyhatalom kialakulásáról I. L pót alatt (1921). Az íróinál nagyobb hatása volt, mint a bécsi egyetem és az Institut für österreichische Geschichtsforschung tanárának, majd vezetőjének. A diplomatika terén az ő nevéhez új disciplina megalapítása fűződik: „Die Privaturkunden des Mittelalters" (1911). A régi monarchia valamennyi népének sok történésze és a javakorát élő levéltáros nemzedék tőle tanulta meg az oklevélkritikát és a