Századok – 1944

Hírek - Angyal Dávid † 155

HÍREK magyar eszmevilágának kutatásába. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy Zichy Antal és Gaál Jenő, az újabbak közül pedig Szekfű Gyula után ő tett legtöbbet a Széchenyi-kérdés napirenden tartása és elmélyítése érdekében. Idevágó tanulmányait nem annyira új adatok felszínre tárása, mint inkább a már közkézen forgó anyagnak gondos elemzése és új szempontok szerint való értékesítése jellemzi. Legjobb példa erre akadémiai székfoglalója: Gróf Széchenyi István történeti eszméi (Bp. 1907.). Végül a világháború és a nyomában járó nagy átalakulások is maradandóan rányomták bélyegüket Angyal Dávid tudományos munkásságára. Az aktualitás csábításának ő sem tudott ellenállni s a hadüzeneteket követő hetekben és hónapokban ő is éppúgy elmélkedett a háború kitörésének okairól, mint annyi száz és száz magyar és idegen szaktársa. (A világháború okai. Bp. 1914.) Az összeomlás után pedig a bécsi levéltárak addig hét pecsét alatt őrzött legújabbkori anyagának feltárulása vonta el tartósan korábbi tárgykörétől. Nevezetesen ekkor gyűjtötte össze és rendezte sajtó alá Fiilk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése c. kiadványának nagybecsű anyagát, mellyel egészen új világot derített elnyomatáskorabeli sajtóviszonyainkra (Bp. 1925.). Ugyancsak ekkor kezdett behatóbban foglalkozni gróf Tisza István történeti szerepével és a világháború távolabbi előzményeként tekinthető boszniai válság bogozgatásávnl. 1928-tól kezdve pedig, mikor átvette a bécsi magyar történeti intézet vezetését, egészen Ferenc József életadatainak felkutatására szentelte magát. Ezirányú kutatásainak befejezése azonban már nem adatott meg neki. A széles alapokon tervezett munkából mindössze az első kötetet jelentethette meg Az ifjú Ferenc József címen (Ир. 1942.). Angyal Dávid nemcsak tudósnak, hanem íróművéeznek is elsőrangú volt. Legkedveltebb műformája az esszé volt. Nem hiába járta .Gyulai Pál és Péterfy Jenő oldalán az esszéírás magasiskoláját. A szerkesztés gondossága és a szóbeli kifejezés könnyedsége mindvégig erős oldala maradt. A hatást sohasem a szóvirágok halmozásában, hanem ellenkezőleg a természetes egyszerűségben s a világos, tömör és plasztikus előadásban kereste. Innét van, hogy írásai, még a hatvan év előttiek is változatlanul frissen és elevenen hatnak reánk. Különösen barátai fölött mondott akadémiai emlékbeszédein érezzük ezt, melyeket a gondolatok gazdag áradása mellett a sorokat átrezgő ineleg líraiság és ellágyulás tesz felejthetetlenül vonzókká. Angyal Dávidhoz a sors nem volt mostoha, de nem is kényeztette el. Már jóval túljárt az ötvenen, mikor végre egyetemi katedrához jutott. Először a magyar történelmet (1909—1925)', később pedig •az újkori egyetemes történelmet adta elő (1925—1928). Előadásait ugyanaz a gondos lelkiismeretesség és pontosságra való törekvés jellemezte, mint írásait. Tanítványaival szívesen foglalkozott, de a rendelkezésére álló idő rövidsége és zavarossága, majd meg tanszékváltoztatása miatt iskolát nevelni nem tudott. Végül említenünk kell még, hogy a megboldogult folyóiratunk legrégibb és leghűségesebb munkatársai közé tartozott. 1892 és 1936 közt sűrűn kereste fel hasábjait kisebb-nagyobb terjedelmű cikkeivel. Ugyanígy gyakori vendége volt Társulatunk felolvasó-asztalának is. Felolvasásai gazdag tartalmukkal és élvezetes formájukkal mindig élénk tetszést arattak.