Századok – 1944

Ismertetések - Panaitescu; P. P.: Documentele ţării romăneşti I. Ism.: Elekes Lajos 141

címertan forráskiadás 141 Természetesen képtelenség lett volna Magyarország összes városainak és helységeinek címerét felsorolni. A szerző úgyis feldolgozt^ az összes hozzáférhető eredeti és közzétett anyagot. Így általában valamennyi nagyobb városunk címerének történeti fejlődését megkapjuk D. munkájában. Nem jelentéktelen dolog ez. Ne feledjük, hogy mikor az „élő-heraldika" kora lejárt és a címer lassan művészileg összeállított és kitüntetésre szolgáló jelvénnyé vált, városaink egyre szélesebbkörű autonómiát kaptak, növekedett oklevéladó, illetve közjogi szerepük s egyszersmind címeres-pecséthasználatuk is. Egy-egy városunk címeres-pecsétjének sok évszázados múltja van. Esztergom, Selmecbánya, Óbuda, Kolozsvár s mások pecsétjei a XIII—XIV. századból valók. Rendkívül érdekes a beszélő-pecsétek csoportja. Hogyan lett Kecskemét püspök pásztorbotos-pecsétjéből a mai ágaskodó kecskét ábrázoló címer? Rozsnyó három rózsaszálat ábrázoló címere a város német (Rosenau) nevére utal. Pécs ötkápolnás pecsétje is nyilván összefüggésben van a város latin nevével. És lrflytathatnánk még a felsorolást. A Heraldikai Társulat egyik legutóbbi ülésén szót emeltek a magyar városi címerek helytelen ábrázolása miatt és hogy kontárok szólnak bele sokszor ezek megállapításába és szerkesztésébe. Remélhetőleg ez a helyzet rövidesen megszűnik és ezeknek meghatározásával a Heraldikai Társaságot fogják megbízni, mint az erre valóban egyedül hivatott szervet. D. munkája kitűnő útmutatást fog nyújtani mind a városoknak, mind a kutatóknak, a címerek megállapításánál és feldolgozásánál. Mert valóban a „magyar városok címereinek eredete és fejlődése mindig szorosan összefüggött Magyarország történetével s még ma is, mikor már más címerek csak a tradíció és a kegyelet emlékeztetői, városi címereink a közélet fontos és el nem hanyagolható tényezői." -— D. munkája lelkiismeretességével, pontosságával, tudományos alaposságával minden dicséretet megérdemel. A munkát 35 városi pecsét szép fényképe egészíti ki. DONÁSZY FERENC. •COSTÄCHESCU, M.: DOCUMENTELE MOLDOVENE$TI DELA BOGDAN VOEVOD (1504—1517). Bucureijti 1940, XXIII, 559 1., 5 mell. 8°. — PANAITESCU, P. P.: DOCUMENJELE JARII ROMÂNE§TI I. DOCUMENTELE INTERNE (1369—1490). Bucure§ti 1938, 401 1., 4 mell. 8°. С. a szlávnyelvű román történeti forrásanyag egyik legkiválóbb — a most élők közt talán a legkiemelkedőbb -— kutatója. Ismeretei különösen alkalmassá teszik arra, hogy a vajdaságok középkori oklevélanyagát, amelynek túlnyomó része tudvalevőleg szláv nyelven íródott, feltárja s folytassa I. Bogdan nagy művét, aki III. Nagy István moldvai vajda okleveleinek kiadásával megvetette egy „moldvai okmánytár" alapjait s egyben lefektette az elveket, amelyek szerint az ilyenfajta munkát végezni kell. C. Bogdan nyomain haladva, feltárta és közzétette a Nagy István korát megelőző moldvai •okleveleket, majd a nagy vajda korából azokat, amelyeket Bogdan még nem ismert.1 Kettőjük érdeme, hogy Moldva középkori történetének okleveles anyaga könnyen kezelhető, hozzáférhető kiadványokban áll a kutatók rendelkezésére. Munkáik minőségileg is messze állnak a román publikációkban megszokott átlag fölött; hitelesség elbírálása, adatszerű pontosság, jegyzetelés és tárgyi hűség szempontjából mintakép használhatók. P. szintén kitűnően ismeri a román történet forrásanyagát, s több tanulmányban végzett igen értékes forráskritikai munkát. Nevének igazi súlyát azonban nem annyira ezek, mint inkább egyéb müvei adják, amelyek a mai román történettudomány vezéregyéniségei közé emelik. Az újabb, irány híve, amely Const. С. Giurescuval az élén s a néhai N. Iorga szabadabb iskolájának követőivel szemben a tárgyhűséget, a forrásokhoz való ragaszkodást, az értelmezés szabatosságát hangsúlyozza. 1 Costacliescu: Documentele moldovene§li înainte de Stefan eel Mare I—-II. (Iaçi) 1931—1932., és Documente moldoveneçti delà Stefan cel Mare <Ia5i) 1933.