Századok – 1944
Ismertetések - Koltay-Kastner Jenő: Olasz-magyar művelődési kapcsolatok. Ism.: Kardos Tibor 130
130 művelődéstörtén kt A múltban akadtak még az egyháztörténetírók sorában is olyanok, akik az akkori világnézet hatása folytán közel álltak a hitetlenséghez. A természettudományok mai helyzete, vele a vlágnézetnek a vallások tanításaihoz való lassú közeledése ezt a nehézséget csökkenti. A szerző „az egyidejű és párhuzamosan haladó vallási folyamatokra és kölcsönhatásokra" is felhívja a figyelmet. Így tanulmánya nemcsak színvonala, hanem ezen szempontja révén is a katolikus egyháztörténészek körén túl is jó szolgálatokat fog tenni. RuzsÁg Lajq s KOLTAY-KASTNER JENŐ: OLASZ-MAGYAR MŰVELŐDÉSI KAPCSOLATOK. Budapest 1941, Magyar Szemle Társaság, 80 1. 16°. — (Kincsestár. A Magyar Szemle Társaság kiskönyvtára.) Az olasz-magyar tanulmányok régi és fáradhatatlan munkásának kis könyvét azzal a tisztelettel vettük kézbe, mely neki több mint kélévtizedes munkájáért kijár, de nagy érdeklődéssel is: vájjon sikerült-e gazdag tárgyát úgy összefognia, hogy a Kincsestár igen szükreszabott terjedelme mellett ne váljék fárasztóan zsúloltlá, de ne mozogjon általánosságok közölt sem. S azzal a meggyőződéssel tesszük le, hogy amennyire megoldható, sikerült a szerzőnek egyensúlyt találnia az átfogó szempontok és a részletek között. Ennek oka, hogy az anyagot jól ismeri részben saját kutatásaiból, melyek az olasz-magyar mult csaknem minden évszázadára kiterjednek, részben pedig a szakirodalom átéléséből. Éppen ezért sajnálni lehet, hogy nem nyílott mód rövid könyvészeti tájékoztatóra a tanulmány végén. K. munkája magától értetődően tárgyalja az irodalmi, tudományos, vallásos, művészi és politikai kapcsolatokat, érintkezéseket és hatásokat. Ezek a. valóságban is összefonódnak. Pl. Mátyás király házassága Aragóniai Beatrixszel vitán felül politikai házasság, de elválaszthatatlan a magyar udvar irodalmi, tudományos és művészi életének egy újabb szakaszától. Vagy például a XIV-—XVI. században a diplomáciai levelezés a kancelláriai humanizmus révén nagyfontosságú művelődési tény. Egyetértünk a tudós szerzővel a latin-és olasznyelvű anyag egymás mellé helyezésében is. Ha Horváth János óta a magyar irodalomtörténet többé nem rekesztheti ki a latinnyelvű irodalmat tárgyalásából, hogyan tehetnénk meg ezt az olasz irodalommal, melyben a latin és olasz nyelv viszonya egészen szoros. Azonfelül a humanizmus mint a renaissance nagy áramlata a széleskörű európai előzmények ellenére olasz eredetű. Hozzánk mint olaszföldi tudományos eszmény jutott olasz közvetítők útján, akik át voltak hatva a tudattól, hogy nemzeti missziót teljesítenek. Más lapra tartozik, hogy helyesnek tartanánk az újlatin filológia függetlenítését, mely azután mint központi tárgyat tekintené az európai humanizmus íróit és. nyelvét (Per la filologia umanislica, Helicon, 1938, 119—133. 1.). Ez azonban nem érinti a föntebb említett elveket, vagy még támogatja is. K. tanulmánya világos és könnyen áttekinthető. Az első érintkezések Szent István korával kezdődnek. A szerző a magyarság megtérítésében az olaszok szerepét erősen megszűkíti, csaknem Szent Gellértre és körére korlátozza, ám ugyanakkor a Róma-eszme közvetlen és közvetett hatását méri le Szent István koronakérésén, s a térítés mozzanatain. Az olasz-magyar dinasztikus kapcsolatokat is megemlíti. Tekintve, hogy ez a korszak még nem zsúfolt adatokkal, esetleg belefért volna a magyar Mária-siralom olasz vonatkozásainak említése, Hugo Bononiensis neve Anonymusnál, a Padovára jellemző asztrológ ni-orvosi mozzanatok Kézai Simonnál. Talán értékesíthető lett volna a tárgyalás folyamán Kálmán király házassága a szicíliai normán hereegleánnyal, Busillával; nemkülönben Beatrice d'Estének az északitáliai troubadour költészetben jól ismert alakja. Nem került bele a könyvbe a XIII. század második felében Bolo'Tnáhan tnnu't magyar diákok bosszú névsora, a „garabonciás diáknak" Bologna-Padovával összefüggő alakja s az itáliai Domonkos-rend magyar kapcsolata sem. A következőkben К. a magyar nyelv anjoukori jövevényszavait szólaltatja meg. E rész egyike a tanulmány legszemléletesebb lapjainak. A humanizmu-
