Századok – 1944

Ismertetések - Kniewald Károly: A Pray-kódex tartalma; kora; jelentősége. Ism.: Gábriel Asztrik 122

123 egyháztörténet keleti részéből, corbiei, talán a St. Vaast apátságból jutottak el hozzánk. .4 Pray-kódex miserendje. Theologia 1939 (VI.), 1—27. cikkében szövegközlést ad, amely az összehasonlítást tárgyi alapon siegíti elő. Jelen tanulmányában a Pray-kódex latin szöveganyagát veszi összefüggő vizsgálat alá és a liturgikus szemüvegén keresztül, úgyszólván szövegmagyarázatot fűz az egyes kiemelkedőbb részekhez, felhasználva, a fentebbi közleményeiben elért eredményeket. Első részben a Micrologus, ahogy a Prav-kódex nevezi, Libellus (in Romano ordine) szövegéből arra a következtetésre jut, hogy a magyarországi szerkönyvek elsősorban francia hatás alatt állottak. A Micrologust a magyar zsinati határozatok tették kötelezővé és maga a másolat 1200 előtt keletkezhetett. Azt hiszem az Antikrisztusra vonatkozó mondás bizonyára kapcsolatban lehetett bizonyos hazai valdenses áramlattal, amely Jacobus de Hungariának, a XIII. század közepe táji francia pásztorkeresztes vezérnek eretnekségét termelte ki. A kódex korát részben a csízióból, részben a Sacramenlariumból S/l., S/2 állapítja meg. A csíziót 1192—1228, a nagy Sacramentariumot 1200. évlorduló körül írhatták. A kereszteshadjáratok szelleme is nyomot hagyott kódexünkben, nyilván II. Endre zarándoklatának visszhangjaként. Ebben az időtájban írhatták be a keresztesek megáldására vonatkozó imákat. A kisebb Sacramentarium a francia szokásokat francia miliőben ápoló somogyvári Szerit Egyed-apátság felé mutat, ahol a kedvelt délfrancia szent, Sonent Ymni deo digni himnuszát írták be. Visszatérő következtetése, hogy a Pray-kódex mintájául szolgáló kéziratok északkeleti francia vidékre mutatnak. Összehasonlításnál azonban nem idéztem volna az Oláh-féle evangeliáriumot (K. K. 30. 1.), amelyet teljes határozottsággal Liège-Maatstricht-i egyházmegyében levő bencés (?) monostor számára készültnek állít'. Radó Polikárp gondos naptárközlése, Esztergomi könyvtárak liturgikus kéziratai, Pannonhalmi Évkönyv 1941, 124—129. 1., erre nem enged teljes határozottsággal következtetni. Söt! Előttem van a Metzi Bibliothèque Municipale Ms. 469. sz. kódexének litániája, amely a leffe-i premontrei prépostságból származik, ahol ugyanazokat a szenteket találjuk meg, akiket jellegzetes bencés réteg bizonyítására idéz. Tehát K. K. által felhozott sajátságos kilenc liège-i bencés szentből hét înçgvan az előttem levő és csak kivonatosan másolt leffe-i premontrei litániában: Lamberti, Foillane, Quintine, Servati, Remacle, Severine, Oda, ezenkívül még több is egyezik az evangeliarium szentjeivel. A következtetésben megelégednék azzal, hogy az evangeliarium észak-frank jellegű, ahogy azt Radó Polikárp, adatain nem túlmenve, meg is állapítja. Vannak azonban apróbb részletek, amelyek az előző kutatók aggodalmait felkeltették, itt azonban mintha nagyobb megfontolás nélkül siklanának el. A 11. lapon K. K. azt írja: „A III. v. fólión karácsony és vízkereszt ünnepére szóló Benedictiones super iectiones-t találunk. Mivel ez a pótlás kilenc, nem pedig 12 olvasmányt tételez fel, nem szerzetesek, hanem világi papok számára szolgál." Értekezésében kitűnő érveléssel mindent a boldvai bencés monostor, deáki bencés templom, somogyvári bencés apátság körül csoportosít, a világi papok, szabályozott kanonokok szokására valló kilenclerkés áldásról azonlian nem olvasunk bővebben. Erre Kühár Flóris bizonyos nehézségeket éles szemmel megpillantó cikke: Kanonokok és szerzetesek litániája a Pray-kódexben. Magyarázat a Pray-kódex egy vitás cikkéhez című kétoldalas értekezése sem ad feleletet. Magyar Könyvszemle 1939, 67—68. Cikke megerősít abban, amit az Oláh-féle ovangeliariummal kapcsolatban mondtam, hogy a minden viszonylatban történő bencés mintapéldány hangoztatása erős bizonyítékra szorul. Hisz szerinte a másoló „hirtelen föleszmélt", mikor észrevette, hogy secundum canonicos, kanonokok módjára kezdte el a keresztkút megáldásának szertartását leírni. Hogy kezdhette a kanonokok szokása szerint, ha a sokat emlegetett mintapéldány kétségkívül bencés volt? Milyen Ordo lehetett a másoló előtt, amelyet „pótlólag" kellett „kiigazítani"? A kitűnő író bizonyára még vissza fog térni ezekre a nehézségekre is. Kiváló érdeme, hogy a magyarság nyugati kapcsolatait a liturgia terén is tisztázta, most már csak keresnünk kell a XI—XII. században bevándorolt