Századok – 1944

Ismertetések - Czakó Jenő: A janzenizmus. Ism.: Zolnai Béla 124

124 egyház történet papok és szerzetesrendek hagyományain keresztül átszüremlett nyugati szokásokat, amelyek a még fel nem kutatott mintapéldányokat közeiebbről meghatározzák. Nem zárhatjuk le jelen ismertetés kapcsán működését anélkül, hogy meg ne említenők két másik alapvető értekezését: Hartwick gyűri püspök agenda pontificalisa, Magyar Könyvszemle 1941 (LXV.), 1—21. és az Esztergond benedi<.tionale-l, Magyar Könyvszemle 1941 (LXV.), 213—231, ahol Zágrábba jutott két magyar eredetű szerkönyvröl számol be, amelyek hangos bizonyítékai annak, hogy a magyarság a nyugatról kapott kultúrát és lelkiséget átformálta, majd sajátjával gazdagon megtoldva, bőkezűen továbbadta. GÁBRIEL Í-_SZTRIK. CZAKÓ JENŐ: A JANZENIZMUS. Egyetemes egyháztörténeti tanulmány. Cegléd 1943, Szerző, 22já 1. 8U

. A könyv a Tiszántúli Református Egyházkerület Sajtóalapjának támogatásával jelent meg. A trancia címlapból azt is megtudjuk, hogy szerzője .,pasteur". A munkához bő angol, Irancia és német tartalomjegyzéket csatolt a szerző, nyilván abban a ren ényben, hogy könyve iránt küllöldön is érdeklődés mutatkozik. Ez alig hihető, mert sein szintézisben, sem analízisben újat nem ad és összefoglaló, ismertető jellegű magyar szövege iránt a tartalomjegyzék sem fog érdeklődést kelteni. Idegen szövegű irég a könyvben a Függelék első része (148), amely Jansenius Auijustinurinak latin tartalomjegyzékét adja. Ez is inkább gyakorlati jellegű és magyarországi érdekű közlés, mert nem valószínű, hogy a nyugati kutatók a ceglédi publikációból szerzik be első impresszióikat a janzenizmus fundamentumáról. Az „érintett korszak pápáinak" kronológiai jegyzéke szintén kéz könyvszerü célt szolgál. A bibliográfia persze nem elégíti ki a kutatókat és a bibliográfiai meg'egyzések is hazai publikumnak szólnak. Mindez tehát nem jogosította volna föl a szerzőt, hogy idegennyelvű burkolatot adjon művének De ez a szándéka mégsem volt cé'talan, mert külföldi könyvtárak számára megkönnyíti a könyv beskatulyázását és dokumentálja, hogy a magyar irodalom is fölmutat publikációkat a nagy érdeklődéssel kezelt kérdés köréből. Párizsban van egy Eibliothèque du Protestantisme és — a janzenizmus történetírójának, Augustin G a z i e r-nak hagyatékára alapulva — egy janzenista speciális könyvtár is: az ilyen erudíciós intézmények boldogan fogadják éppen a távoli, sőt talán egzotikusnak minősülő kiadványokat, amik a janzenizmus késői sugárzását bizonyítják. Az Előszó azzal indokolja a szerző vállalkozását, hogy a protestantizmus részéről kell hozzászólni a kérdéshez, mert a római egyház magára nézve hivatalosan lezárta a janzenizn us kérdését az Unigenitus-Ъи Iával (1713). Ez a kijelentés egyrészt protestáns attitűdre korlátozza a szerző témakezelését (ezt nem szemrehányásként mondom, csak konstatálom), másrészt nem vesz tudomást két tényről. Az egyik az, hogy 1713 éppen nem zárta le a janzenizmus ügyében való kontroverziákat, maga a szerző is ezt bizonyítja könyvében. A Vaticanum (1870) előtt lehetséges volt bizenyos kérdések fölött a vita ezrekre menő katolikus appellánsok és későbbi pápai bullák, silentiumok. Pascal érintetlensége, sőt a janzenizmust támadó egynémely irat indexre helyezése bizonyítják ezt. Janzenofil pápák ültek az Egyház trónján, a jezsuiták fölfüggesztése (1773) szintén egyik étape-ja a makacs harcnak, amely VI. Pius bécsi látogatásakor (1782), sőt még a francia forradalmi papság tevékenységében is jelen volt. A janzenizmus katol kus utóé'ete majdnem olyan érdekes, mint a keletkezése és katolikus teológusok sohasem riadtak vissza a kérdés tárgyalásától. Nem akarok itt bibliográfiát fölsorakoztatni, csupán Heinrich Reuse h nagy alapvető munkájára hivatkozom {Index <'er verbotenen Bücher, 1885), akit a szerző nem látsz'k ismerni, vagy az újabbak közül W. Dcinhardt alapos részletmonográfiájára (Der Jansenismus n deuts hen Landen, München, 1929), ame'yet legalább a bibliográfiában említ. Ismeretes az is, hogy Prohászka Ottokár arról elmélkedett Soliloquiáiban 1919. nov. 16) : ha fiatalabb volna, megírná ennek a „tiszteletreméltó s tiszta erkölcsű