Századok – 1944
Ismertetések - Kniewald Károly: A Pray-kódex tartalma; kora; jelentősége. Ism.: Gábriel Asztrik 122
122 egyháztörténet procedere reperitur" tanítását szegezte szembe a bizánci vitázóval, s e mellett főleg Aranyszájú Szt. János kijelentéseivel érvelt még a nyugati a Filio tétel mellett. Tornikes ellenérvei (Augustinus csak a latin nyelv szegénysége miatt fejezte így ki magát; hivatkozás Ioannes Damaskenos, Gregorios Nazianzenos, Gregorios Nyssenos és Ambrosius kijelentéseire) hiányosak és színtelenek: mutatják alkalmi teológus voltát s azt — amivel maga is mentegeti magát —, hogy hadjáraton, könyvtár használata nélkül írta válaszát. A levélnek ez a része mégis sok új, érdekes, kiadatlan adatot szolgáltat a görög-latin dogmatikai viták történetéhez: így a Szentlélek eredetéről szóló augustinusi szöveg itteni exegézise a legrégibb és a legrészletesebb az eddig ismertek között. Kevésbbé érdekes a levélnek a fúlvaholt állatok húsának megevése ellen érvelő része. Politikai történeti szempontból főfontossága abban mutatkozik, hogy a császár saját nevében folytattat udvariashangú hitvitát a baráti Magyarország főpásztorával. Üj, érdej^s adalék ez a XII. századi magyar-bizánci kapcsolatok már eddig is változatosnak ismert történetéhez, mely a kitűnő tanulmány mellett megérdemelte volna az egyidejű kiadást is. GYÓNI MÁTYÁS. KNIEWALD KAROLY: A PRAY-KÚDEX TARTALMA, KORA, JELENTŐSÉGE Budapest 1040, Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 48 1. 8°. — (Klny. a Magyar Könvvszemlé-böl.) K. a zágrábi egyetem liturgia tanára, az ottani érseki könyvtár magyar vonatkozású anyagának kutatását, a budapesti egyetem díszdoktorának, a zaklatott életű tudós Germain Morin-nak alapvető tanulmánya után kezdte meg, ki Manuscrits liturgiques hongrois des XIe et XIIe siècles, Jahrbuch für Liturgiewissenschaft, Münster VI. (1926), 54—67. lapjain eléggé nem hangsúlyozott mértékben hívta fel a figyelmet ezekre a magyar szempontból oly nagyértékű kéziratokra. A tudós liturgikus kutató, K. K., szélesebb látókört felölelő munkálatait azonban csak Leroquais Victor, a francia liturgiatörtenet kimagasló alakjának sorozatos publikációi után kezdhette el, ki monumentális feldolgozásában a francia könyvtárakban található középkori kéziratok eddig hiányzott leírását adta meg. K. K. kutatásai színes hátteret adnak a középkori magyar művelődés képének és a távoli nyugat szellemi életének magyarországi hatására mindennél kézzelfoghatóbban mutatnak rá. Első tanulmányában A „Hahóti-kódex" (zágrábi M. lt. 126. kézirat) jelentősége a magyarországi liturgia szempontjából, Magyar Könyvszemle, 1938 (LXII.), 97—112. 1., már megcsillan nagyszerű következtetése: a Szent Margitról nevezett hahóti apátság egy XI. századi frank-bencés szokást tükröző nyugati monostortól kaphatta azt a szerkönyvét, amely 1094 tájban kerül ki Zágrábba az anyaországból, amikor Szent László királyunk Duh-t, egy cseh származású férfit tesz meg püspöknek és vele házi papokként egy somogyi és egy zalamegyei egyházi férfit küld. A frank és római réteghez öntudatosan sorakozik a magyar szentek tisztelete, Szent Adalbert. Benedek és András, a magyar föld két aszkétája, ,.totius nostre gentis" büszkesége, — Szent István, Szent Imre, Szent Gellért ünnepének társaságában. A hahóti kódex tehát a magyar államépítés és nemzeti erő megszilárdulása korának jelentős emléke, amely középkori liturgikus életünkre vonatkozólag az első bővebb felvilágosítást adja. A Sanctorale elemzése közben a tudós liturgikusnak önkénytelenül is összehasonlító munkát kellett végezni, így kerülhetett vizsgálat alá a Praykódex, az első összefüggő magyarnyelvű szövegünk bölcsője. A Pray-kódex sanctorale-ja. Magyar Könyvszemle 1939 (LXIII.), 1>—53. 1.. című értekezésében a Pray-kódexet heortológiai, ünneptani szempontból vizsgálta át, a távolabbi «•redet és származás kérdésének felderítését tartva szem előtt. Ebben V. Leroquais Les Sacramentaires et les Missels manuscrits des bibliothèques publiques de France, Paris 1924 munkája adott elsőrangú összehasonlító támpontot, amelynek segítségével erős kritikai érzékétől támogatva arra a következtetésre jutott, hogy a Pray-kódex Ciziőjának mintája Franciaország észak-