Századok – 1944

Ismertetések - Schubart-Finkentscher; G.: Die Verbreitung der deutschen Stadtrechte in Osteuropa. Ism.: Relković Néda 115

JOGTÖRTÉNET 115 SCHUBART-FIKENTSCHER, GERTRUD: DIE VERBREITUNG DER DEUTSCHEN STADTBECHTE IN OSTEUROPA. Weimar 1942, Böhlau, 567 1. 8°. — (Forschungen zum deutschen Recht. IV/3.) A berlini tudományos akadémia pályázatot hirdetett a fenti mű megírására, melynek eredményeképen Gertrud Schubart-Fikentscher lett a nyertes. Fejtegetéseit a két legelterjedtebb német jog: a magdeburgi és a lübecki köré csoportosítja azzal a megjegyzéssel, hogy kutatásainak határa a Szudéták és a Kárpátok vonala, magyar városi jogainkról tehát nem esik szó. Mivel azonban hazai városjogaink számottevő csoportja a magdeburgi jogból táplálkozik, a munka nálunk is számot tarthat az érdeklődésre. A könyv első részében a német birodalom határainak északi és keleti irányban való kiterjesztésével foglalkozik s ezzel kapcsolatban az ott lakó szlávok kiszorításával vagy elnémetesedésével. A keleti politika a XII. században válik igazán tudatossá. A német lovagrend a XIII. században kezdi meg a telepítés munkáját, de korlátozást szenved Nagy Kázmér lengyel király törekvései révén a XIV. században, melynek eredményeképen a telepesek egyrésze lengyellé lett. A bevándorlás tervszerűen történik: a telepesek jogrenddel és önkormányzattal bíró helységeket létesítenek. A telepítést vagy a földesúr vagy a vállalkozó (locator) veszi kezébe. Utóbbi ennek fejében adómentes birtokot, örökölhető bíráskodási jogot (Erbschulze, Erbvogtei) kapott, de ha a helység várossá lett, utóbbit át kellett adnia. A telepítés a város körül is folyt (Stadt-Landsiedlung), mint Sziléziában és Lengyelországban, mely körülmény az elnémetesedést előmozdította. Leginkább oda telepedtek, ahol már város volt, amiért az irtványos telepek (aus wilder Wurzel) ritkák. A bevándorlók különböző vidékről érkeztek: alnémetek, flammandok, frizek, rajnai és majnai frankok és vallonok telepednek le. Érkeznek Thüringiából, felsőszász területről és Brandenburgból is. Szerző megállapítja, hogy Közép-Galícia főképen Sziléziából és Erdélyből települt be. A szláv lakosság ellenállásából következett, hogy sok helyen kiűzték (Mecklenburg, Pomeránia). A vend lakosság megmaradt. Szerző a német jog terjedését így állapítja meg: északi irányban a tengeren át Lübeck joga, a Duna vonalán a bajorosztrák jog, a kettő közt a magdeburgi jog érvényesült. A legtávolabbi határ, ahol még németek laktak, Narva, Witebsk, Csernikov és Kiev. A telepesek vagy letelepedésükkor vagy későbben nyerik jogukat. Nyelve eredetileg német, később latin, majd nemzeti nyelv (lengyel, rutén). Szerző kiemeli, hogy a jog származási helyét csupán a bevándorlók hovatartozandósága alapján nem lehet kimutatni. Azután a magdeburgi és a lübecki jog főkülönbségeire utal, mely az örökösödési jogban, a városi kormányt képviselő testület és a fellebviteli hatóság különböző voltában áll. Kiemeli, hogy még sok nyílt kérdés vár megfejtésre, pl. a hazai idegen jog hatása a német jogra pl. Lengyelországban. Szerző munkája második részét is két félre osztja, a szerint, hogy a települések a magdeburgi vagy a lübecki jogcsaládhoz tartoznak-e. Magdeburg jelentőségét az a körülmény fokozta, hogy I. Ottó székhelyéül választotta és mint egyházi központ a hitterjesztést előmozdította Emellett az a körülmény, hogy a nyugati és keleti kereskedelem gócpontja, városjogának fejlődését és elterjedését szolgá'ta. Jogkönyve nem maradt fenn, valószínűleg az 1631. évi tűzvészkor pusztult el. Mivel a jogával élő városok kétes ügyben az anyavároshoz fordultak, végeredményképen gyakran Magdeburghoz. az ottani Schaft ercollegium kijelentései alapján ismerjük. Így tudjuk meg, hogy szász jogon alapszik. Az önálló fejedelmek idővel megakadályozták a Magdeburgba történő fellebbezést, de kihatása még a XVIII. században is észlelhető. Ezeknek előrebocsátása után minden fenti joggal élő tartomány ismertetése következik. Nagyobb érdeklődésre Szilézia ismertetése tarthat számot. Megtudjuk, hogy miképen németesedett el az eredetileg lengyel tartomány; megismerjük fontosságát, mint kereskedelmi útvonalnak Boroszlón, Krakón át Kiev felé; 8*