Századok – 1944

Ismertetések - Csapodi Csaba: Bars megye verebélyi járásának nemzetiségi viszonyai az újkorban. Ism.: Ila Bálint 107

108 NÉPISÉG- ÉS NEMZETISÉGTÖRTÉNET 10 r közölt anyag végleges népiségtörténeti eredmények leszűréséhez elégtelen. Megállapításunkat különben maga erősíti meg, amikor azt írja: „ha aránylag nagy névanyag áll rendelkezésünkre minél nagyobb időszakról, akkor következtetéseink megközelítik a valóságot". Valóban, a mai tudományos módszer egy-egv helységre is a nevek százait, gyakran ezreit gyűjti össze és nem ritkán 10—20 névsort vet egybe, hasonlít össze, hogy a nevekből adódó tanulságokat mennél megbízhatóbbakká tegye. Ha az egyes név semmit sem mond, akkor, minthogy ezidőszerint mégis csak a névminősítés a hasonló munkák eredményeinek alapja, nem mellőzhető a mennél tökéletesebb anyagösszehordás, sőt a módszer tökéletesebbé tételére a névsorok, olykor sok névsor összevetése. A bizonyító anyag elégtelen volta lépten-nyomon ki is ütközik a munkából. Az egyes falvak elé írt bevezetések teljesen sablonosak, a falvak népi életéről és a népi kicserélődés lefolyásáról, az új lakosság eredetéről stb. alig mondanak valamit. A legériékesebb minden falunál kétségkívül az a lajstrom, amely a XVI. század végén és a következő elején a tatárok által véghezvitt pusztítások feljegyzését és az elragadott lakosok számát tartalmazza. A legfeltűnőbb azonban a nevek minősítésében jelentkező következetlenség. Itt a kevés név s ezeknek minden összehasonlítás nélkül történt közlése meg is bosszulta magát, lia a készített nyelvi csoportokat vizsgáljuk, akkor az első pillanalra megállapítható, hogy a Csapodi követte út, a rendelkezésére álló néhány névsor teljes egészében, a nevek abc-rendbe szedése nélkül történő közlése, ma már járhatatlan. E miatt keletkeztek a nevek nyelvi osztályozásában azok a köyetkezetlenségek és zavarok, amelyek a kutatás kezdetén a legtöbb kutatónál fellépnek* de következetes meggondolásokkal kiküszöbölhetők. Helyes az az elv, hogy a neveket pusztán nyelvi alakjuk szerint kell minősíteni, a gyakorlatban azonban nem vihető mereven keresztül, nincs is rá szükség, mert az adódó nehézségeket át lehet hidalni. Alkalmazható módszertani fogás pl. a már ismételten említett névsorösszehasonlítás és a belőle adódó névtörténeti megállapítások levonása. Ha egy falura 10, esetleg a szükség szerint 20 egymáshoz mennél közelebb eső években készült, egytermészetű összeírást (mondjuk dézsmajegyzéket vagy urbáriumot i összevetünk, igen gyakran nemcsak egy név történetét s a beszélt nyelvet állapíthatjuk meg teljes bizonyossággal, hanem a név viselőjének, illetve őseinek nemzetiségét, népi eredetét. Jelen munkára vonatkoztatva kitűnt volna ilyen összevetésből, hogy az egyes összeírók ugyanazt a nevet milyen, néha legtorzí tottabb formában jegyezték fel, ami által viszont elkerülhető lett volna mindenekelőtt ugyanabban a faluban ugyanannak a névnek egvmáshoz egészen közel eső. évek névsorában történt különböző minősítése. Néhány példa: Alsóyyűröd 1554: Fylep m. (magyar), 1570: Filip b.' (bizonytalan), később a többi névsorokban ismét m.; Fiiss 1715: Bednár t. (tót), 1720: Bodnár b.; Óhaj 1570: Lök b., 1599: in.; 1570: Gázsó, Gazsó b., 1599: Gacsó m., Gazsó b.; Tujna 1552: Pastor b., 1570: Pásztor m., 1575: Pastor b.; Verebeit; 1568: Jacub t., 1574: Jacab b.; 1587, 1604 stb. Zemerecz t., 1599: Szemerész b.; 1715: Raffael b.. 1720: Rafla i t.; 1700: Bacsa m., 1715, 1720, 1725: b. Nem lehet kétséges, már csak az egyes évek közelsége s a miatt sem, hogy egyszerre csak az egyik névalak szert pel, hogy a fenti, ugyanazon falvakban különbözőképen minősített nevek ugyanazokat a családokat jelölik, vagyis az egyszer Jacab, máskor Jacub néven szereplő jobbágyfő kétségkívül ugyanazt a nyelvet beszélte. Miért hát a kétféle minősítés, amikor az eltérő névalakok csupán a b zonytalan ortográfia következményei, vagy pedig a névsorok másolásánál és tisztázásánál keietkezett tollhibák. Persze egyetlen névvel ingatag talajon járunk, de ha 10—20 évről а г összes névalakokat egymás mellé írjuk, akkor — tekintetbe véve még a többségben levő nevek csoportját is — egyik vagy másik irányban határozott állási tudunk foglalni. Ebben az esetben, ha egy magyar faluban a Pásztor пел magyar alakjai mellett pl. egy-két latinos Pastor lordul elő. ezt az alakot is a magyar nevek közé fogjuk sorozni, hasonlóképen tót községben pl. a túlnyomó többségű Jakub alak mellett az elvétve jelentkező Jacab alakot a tót nevek közé. Gyakori Cs.-nál ugyanazon névnek minden megokolás nélküli kétféle minősítése más-más faluban is. A Török név többször magyar ugyan, de olvassuk a bizonytalanok között is, ugyanígy a Balla, Barta, Borla és Józsa