Századok – 1944

Ismertetések - Csapodi Csaba: Bars megye verebélyi járásának nemzetiségi viszonyai az újkorban. Ism.: Ila Bálint 107

NÉPISÉG- ÉS NEMZETISÉGTÖRTÉNET 10 r A szerző dolgozata egyike a legjobbaknak, amelyek az utóbbi években megjelentek, ha nem is használhatta fel a háborús viszonyok miatt az összes kútforrásokat. A felhasznált adatok azonban teljesen elégségesek a magyarországi szerb nemzetiségi kérdés balkáni gyökereinek kimutatására. THIM JÓZSEF (Pesthidegkút. ) CSAPODI CSABA: BARS MEGYE VEREBÉLYI JÁBÁSÁNAK NEMZETISÉGI VISZONYAI AZ ÚJKORBAN. Budapest 1942, Magyar Történettudományi Intézet, 85 1., 5 mell. 8°. — (Klny. a Magyar Történettudományi Intézet Évkönyvéből.) Tíz év telt el azóta, hogy Mályusz Elemér kezdeményezésére és vezetése alatt egy munkaszervezet alakult azzal a céllal, hogy Magyarország népiségtörténetét megyénként leldo.gozza, majd pedig az eredményeket nagy szintézisben foglalja össze. Cs. is tagja volt a kis csoportnak, Bars megyét vállalta magára. Jelen értekezése, mint írja, éppen elkészítendő nagy munkájának része, amelynek megírása ezek szerint folyamatban van. megjelenését várhatjuk. Fokozott figyelmet és érdeklődést szenteltünk tehát e szemeivénynek nevezhető dolgozatnak, amit különben szerző ama határozott kijelentése is megkövetelt, hogy — bár anyaggyűjtése hiányos, földrajzi neveket egyáltalán nem használ hatott fel, maguk a jobbágynévsorok is hézagosak — megállapításainak lényegén a fel nein használt anyag már nem változtathat, legfeljebb a fejlődést világíthatja meg részletesebben. Azt kell t. i. ebből következtetnünk, hogy itt alkalmazott módszere, amellyel még viszonylag sem teljes anyagból egy járásra végérvényes megállapításokat tesz, kikristályosodott módszer és megjelenendő, az egész megyét tárgyaló munkájában is ezt fogja alkalmazni. Meg kellett ennélfogva vizsgálni Cs. értekezésének módszerét és eredményei alapvetését, amiből azután szinte magától adódik a munka és a benne megrajzolt történeti kép értéke. Sajnos, Cs. nemcsak hogy nem fejleszti az eddigi hasonló tárgykörű munkák módszerét, hanem metódusa határozottan azok mögött marad: csak jobbágyneveket használ fel s azokat sem kellő mennyiségben. Végleges és időtálló eredmények leszűréséhez, véleményünk szerint, semmiesetre sem elegendő, hogy egy-egy helységről 1521—1773 között, 250 év időtartamról egy-két, jobb esetben három-négy, de legfeljebb hat-nyolc egymáshoz időben közelebb vagy távolabb eső egész vagy résznévsort teljes egészében közöl, a közéjük eső időkre vonatkozó források anyagát pedig nem dolgozza bele munkájába, holott a népiségi változások megítéléséhez éppen ez a névanyag, az eltűnő és új nevek, szolgáltatják a legértékesebb adatokat. Csak néhány példát idézünk. Nagyvezekény és K'svezekény Ió70„ 1715., 1720. és 1770. évekről teljes névsorokkal szerepel; Bars-Vörösvár 1525., 1570., 1715., 1720., 1770. évekről szintén (az első össze írás jellege a munkából nem tűnik ki); Zsitva-Üjfaluról ugyanezen időből közöl névsorokat, megtoldván még egy 1714. évivel is; Nevedről 1554., 1557., 1589.. 1615., 1617., 1676., 1715-, 1720. s 1770. évekről ad részben teljes, részben általa fel nem tüntetett jellegű névsorokat. Ilyen a válogatás nélkül vett első öt falu bizonyító anyaga: legfeljebb keresztmetszetet ad a falvak lakosságáról a megjelölt időpontokban, arra azonban nem alkalmas, hogy belőle a fejlődést f'gyelemmel kísérhessük, mert egészen hiányzanak a közben jelentkező új nevek. Különösen érezzük hiányukat az 1720—1770 közötti időszakban. Az 1710/11-i országszerte pusztító pestis, a kibírhatatlan porcióadó s az állandó hadjárások, a katonai beszálláso'.ások stb. miatt t. i. a XVIII. század első évt:zedeiben a népesség az egyes megyékben a korábbinak tizedére apadt, gyakran még kevesebbre, az újjáéledést és az ezzel kapcsolatos népi változásokat éppen az 1720 utáni névsorok felhasználása világította volna meg. Itt is mindenekelőtt a megyei porcióadólajstromok. Más megyékhez hasonlóan bizonyára Bars megye levéltárában is szép számmal maradtak fenn, sőt, minthogy olykor a Helytartótanácshoz is megküldték, esetleg e hatóság levéltárában is lennének találhatók. Ha ezeket szerzőnk nem is tanulmányozhatta, legalább a családi levéltárak felkutatása és felhasználása lelt volna szükséges, mert a