Századok – 1944

Ismertetések - Hadrovics László: A magyarországi szerb kérdés balkáni gyökerei. Ism.: Thim József 105

NÉPISÉG- ÉS NEMZETISÉGTÖRTÉNET 10 r egyházi és világi tekintetben a magyarországi szerbekre is. Közjogi akadálya ennek nem volt, mert az uralkodó, amint tehette, a szerbeket visszatelepíteni kötelezte magát. A szerbek valóban mint politikai vendégnemzet, egyházi szervezetükkel vándoroltak be hazánkba ideiglenesen. Ez a helyzet a karlócai 1099. évi osztrák-török békekötésig, vagy jobban mondva, 1713-ig állott fenn. Külön tartomány jellegű kiváltságokat ezen idö alatt nem kaptak, de nem is szerezhettek. A karlócai békekötés meghiúsította visszatelepítésüket, mert Szerbia török kézen maradt. A bécsi kormány sem óhajtotta ezt már, mert kellett neki a szerbek hadereje nemcsak a törökök ellen, hanem a Habsburgokkal szemben alkotmányukat védő magyarok ellen is. Mint vendégnép függetlenek vol tak a magyar hatóságoktól és egyenesen az uralkodónak lőnek alárendelve. Mindazonáltal nem képeztek „államot az államban". Ez az állítás csak politikai célokból készült tetszetős fogalomzavar. De még egyházállamot sem alkottak hazánkban, mindössze széleskörű egyházpolitikai autonómiájuk volt, mely a Csernovits bemenekülése előtt hazánkba bevándorolt görög keleti szerbekre is kiterjedi. A szerb patriarkátusról maguk a bevándorolt szerbek mondottak le, mikor Csernovits halála után (1706) a krusedoli kongresszuson Gvakovits Izsákot csak metropolilának választották meg az uralkodó követének tiltakozása dacára, az új főpap esküvel elismerte az ipeki patriárka egyházi felsőbbségét. Utódai már nem tették le a hűségesküt és az ipeki patriárka elismerte (1710) a magyarországi autokefá! görög keleti szerb egyház önállóságát. A szerbek, minthogy nem mehettek vissza régi hazájukba, kiváltságaikat Magyarország területére óhajtották kiterjeszteni (1709), sőt külön területet kértek és vajdát, függetlenül a magyar alkotmánytól (1744). De nem lévén a bécsi intézkedésekkel megelégedve egy ízben, magyar állampolgárságot kértek, fenntartva Magyarország területére balkáni kiváltságaikat. A szerbek ismételten kérelmezték régi kiváltságaik elismerését, III. Károly király, illetve VI. Károly osztrák császár 1713-ban teljesítette is kívánságaikat, a magyar udvari kancellária hozzájárulásával, amennyiben azok mások jogait nem sértik. Ekkor a szerbek megszűntek vendégnép lenni, és aztán csak azon kiváltságaikat hagyta meg nekik az uralkodó, amennyiben azok a magyar alaptörvényekkel nem ellenkeznek. Ez ellen a szerbek több ízben demonstráltak. A szerbek aztán világiakban három hatósághoz tartoztak, főleg a határőrvidékiek a cs. k. udvari haditanács alá, a magyar polgári területeken pedig a magyar hatóságok és a bánságiak az udvari kamara alá. A görög keleli szerbek csak az 1790/91-i országgyűlésen kaplak magyar honpolgárságot, megszűntek idegen testet képezni Magyarországon és nem függtek többé kizárólag az uralkodók kegyétől. Annyi bizonyos, hogy a magyarországi szerbeknek követelései, mint idegen testnek, sokszor nem állottak arányban a magyar alkotmányos törvényekkel, de törekvéseik dacára sem világi, sem egvházi államot nem tudtak alkotni és az úgynevezett ,.ipeki vazallus egyházállam tervezetét" meghonosítani. Mint idegen vendégnépnek (1690—1713) a Balkánra szóló kiváltságaik nem szóltak Magyarország területére, azlán 1713—1790(91)-ig ittragadván, az uralkodók egyenes uralma alá kerültek, de csak azok a kiváltságok ismertettek el, melyek hazánk törvényeivel nem ellenkeztek. Mint azt a későbbi uralkodók megszorító klauzulái mutatják, való, hogy a bécsi kormányok a magyarországi szerbeket privilégiumaik kiterjesztésével csak h'tegették. Zinzensdorf, az udvari haditanács tagja mondotta (1791) az egyik ülésen: a magyarországi szerbeknek titkos tükört kell a szemük előtt tartani, amelyből megláthatják az őket érhető magyar veszélyt, de olyképen, hogy a magyarok észre ne vehessék, mely szerint az udvar a szerbeket ellenük felhasználja. Ki kellett erre a kérdésre is terjeszkednünk, mert az a megállapítás, hogy: „a szerb egyház teokratikus vazallusállamot alkotott az oszmánbirodalomban" — és mások szerint ezen tervezetet magukkal hozva, „államot alkottak a magyar államban", csak a politika szülötte. Hogy erre törekedtek a magyarországi szerbek, az kétségtelen, de az is, hogy közjogilag nem érték el céljukat.