Századok – 1943

Tanulmányok - BOTÁR IMRE: Szolnok agrártörténete a XIX. században 78

80 BOTÁH IMKK Az 1784-i és 1802-i szerződések elmondják,1

hogy Szolnokon összesen 164 egész telek van, ezen 65 egésztelkes, 82 féltelkes, 234 negyedtelkes gazda él, rajtuk kívül van a városban 121 házas zsellér és 61 háznélküli zsellér (subinquilinus). A lakosság kilenced fejében fizet 300 frtot, egyéb úrbéri szolgáltatások váltságaképen pedig 2800 frtot évenkint. A számítás alapja az volt, hogy teljesíteniök kellett volna 8554 igás és 2514 kézi robotot; ennek váltsága napi 20, illetőleg 10 krajcárjával összesen 3270 frtot tenne; ezenkívül tartoznának természetbeni járandóságok fejében (pro culinaribus competentiis) 800 frtot fizetni. A három tétel (nona, robot és konyhai dolgok váltsága) tehát összesen 5000 frt-ra rúgna. De a kamara mindössze 3100 frtot kíván tőlük, vagyis majdnem 2000 frttal kevesebbet a törvényesen követelhető összegnél. Indokolásul azt mondja a szerződés, hogy a szolnoki sóhivatalhoz sóért több megyéből (Pest, Heves, Nógrád) járó fuvarosok sok kárt okoznak a szolnoki gazdák legelőiben, továbbá sűrűn zaklatják őket katonai beszállásokkal is. További kedvezményeik, hogy évi csekély összegért kapják bérbe Alcsi és Szentivány kincstári pusztákat (500 frtért), azután az összes királyi haszonvételeket (bénéficia regalia), ú. m. korcsma-, scrfozés-, mészárszék-tartás, halászati jogot, malom- és vásártartás-jövedelmet. mindezt évi 2500 frtért, a szolnoki hídvám kezelését évi 3000 frtért. Összesen fizetnek a kincstárnak évi 9100 frtot. Ez a XIX. század elején kötött szerződés lényegében 1848-ig nem változott. Vagyis a fizetett összegek mindig mérsékeltek maradtak, ha növekedtek is az idők folyamán. Az emelkedés arányban állott a félszázad általános drágulásával, meg azzal a körülménnyel, hogy a város lakossága félszázad alatt lényegesen szaporodván, növekedett fogyasztása (ital, hús, vásárok stb.) s azért a regálékért természetesen többet kellett fizetnie. így az 1846-i szerződés szerint (mely az utolsó volt felszabadulásuk előtt) a regálékért évi 8100 frtot fizettek, az úrbéri szolgálatok váltságául pedig 8496 frtot, mindössze 16.596 frtot.2 A királyi kincstárral kötött, amúgy is előnyös szerződések terhein még azáltal is enyhített a város, hogy a regálebérletből származó tiszta hasznot a lakosság évi adójának csökkentésére fordította. A bevételeket és kiadásokat négy külön pénztár kezelte: a regálékat a beneficiális cassa, az 1 O. L. Kamarai It. Contractus et Transactiones XXI. к. nr. 84., 86. 2 Szolnok város jegyzőkönyvei. 1846 jún. 6., okt. 20., 1847 febr. 3.