Századok – 1943

Tanulmányok - JÁNOSSY DÉNES: Reformtörekvések a polgári peres eljárás terén a XVIII. században 41

70 JÁN08SY DÉNES megbontania. Akármilyen megalázó véleményt tápláljon is az uralkodó az alkotmányról és a nemzet jelleméről, a Corpus Jurist egyszerűen lerombolni még akkor sem volna célszerű cselekedet, ha a természetjog és a társadalmi szerződés korszerű elvei alapján óhajtaná betölteni a summus justitiarius gondterhes hivatását. A jogszolgáltatást illetőleg tárgyilagosan meg kell állapítani — folytatta Esterházy —, hogy többé-kevésbbé az elfogultság fűti az évek óta folyó hadjáratot a perorvoslatok ellen. Mindenesetre kívánatosnak látszik ezeknek igénybevételét szűkebb határok közé szorítani, de eltörölni egyet sem lehet, legkevésbbé az oppositiót, mely lényegileg a természetjogon alapszik. A visszaélések megakadályozása elsősorban is a bírák éberségétől és jogi tudásától függ, nem pedig a törvények fogyatékosságától. A panaszokat tehát a bíráknak szakszerűbb kiképzésével lehetne a legbiztosabban megelőzni. Hogy a régi történelmi családok a török hódoltság megszűnésé után szorgosan keresték a levéltárakban lajtpangó okleveleiket, amelyekkel birtokaikat óhajtották visszaperelni, azt jogszerűen éppúgy nem lehet kifogásolni, mint az elzálogosított birtokok visszaperlését, mellyel szemben az elévülést a zálogbirtokosnak nem lehet érvényesíteni. Azonban az ingatlan-tulajdonnák ilyen hatályos védelméből még nem következik, mintha a bíróság a zálogvisszaváltási per esetén ne ítélné meg a zálogbirtokosnak igazolt és bírói becsléssel megállapított beruházásait. Nem lehet tehát az eljárásjogi törvények terhére róni a zálogbirtokosok rossz gazdálkodását és az államnak ebből származó károsodását. Hisz a zálogbirtokosnak jogszerűen tudnia kell, hogy a zálogügylet olyan contractus temporaneus, melynek értelmében neki a birtokot adott esetben vissza kell szolgáltatnia. Ellenben való igaz, hogy számos esetben, még pedig törvényeink szerint sikerrel perelnek vissza olyan iure perennali eladott birtokokat, amelyeknél az eladók jogutódai igazolni tudják, hogy az eladás pazarlásból, a család károsításával történt. Ezen a vevőkre nézve valóban méltánytalan körülményen aligha segít az a törvényes rendelkezés, mely az ilyen eladásoknál már elismeri a 32 éves elévülési időhatárt. A jogutódok ugyanis az eladás elleni protestatiót bármely hiteles hely előtt bejelenthetik, amiről a vevő nem nyervén bírói admonitiót, nem értesül idejében a szerződés elleni tiltakozásról és így per esetén a birtokát vesztheti el. Hogy az ilyen szerződések folytán bekövetkező jogbizonytalanság országos viszonylatban visszahatással lehet