Századok – 1943
Tanulmányok - JÁNOSSY DÉNES: Reformtörekvések a polgári peres eljárás terén a XVIII. században 41
62 JÁN08SY DÉNES elkedvetlenedett Koller báró utódjául pedig Szvetics Jakab kancelláriai referendáriust nevezte ki személyilöknek.1 Két bizalmasa működött a kancellárián. Az egyik Brunsvik Antal volt, aki — mint láttuk — már évek óta perjogi irodalmi tevékenységet folytatott és a döntvények feldolgozásával foglalkozott, a másik pedig, Niczky Kristóf gróf, szintén írt egy perjogi munkát Praxis Processualis2 címmel, melyet az államtarács is figyelmére méltatott. Brunsvik már 1765 nyarán bemutatta a királynőnek a kúriához intézendő rendelet tervezetét, melyben a munkálatoknál követendő alapelveket jelölte meg. Minthogy azonban a plénum sem a hétszemélyes, sem a királyi táblán nem látszott alkalmasnak a munkálatok elvégzésére, azt javasolta a királynőnek, hogy bízza a munkálatokat a két tábla loyalis tagjaiból alakítandó commissióra. A rendelet kiadásával azonban várni kellett , míg Albert herceg és Pálffy Miklós országbíró veszik kezükbe a hétszemélyes tábla irányítását és leszerelik a többségben lévő ellenkező assessorokat. Közben aztán a királynő Niczky Kristófot jogi irodalmi munkájának elismeréséül a hétszemélyes tábla assessorává nevezte ki3 abban a reményben, hogy Albert herceg és Pálffy Miklós benne megbízható kodifikátorra találnak. Esterházy és Szvetics a királynő sürgetésére rövidesen összeültek, hogy a két tábla tagjaiból alakítandó vegyes bizottság munkaprogrammjáróltauácskozzanak. Abban egyetértettek, hogy észszerű határok közé kell szorítani a perbeli alakiságokat és a perorvoslatokat. De arra is fel kívánták hívni a bizottság figyelmét, hogy az anyagi jog terén mutatkozó hiányok betöltésére a törvények és a joggyakorlat alapján megfele ő jogelvek felállításáról gondoskodjék. Ezenfelül meg kellett tárgyalniok mindazokat a panaszokat, melyek az 1751-i és az 1764—65-i országgyűlés során az eljárás ellen felmerültek, mert az ilyen panaszok szolgáltatják a legbiztosabb alapot az anyagi jog és eljárás terén mutatkozó hiányok és abusus megállapítására. Hogy a bizottságnak e feladatra nézve kellő gyakorlati anyag álljon rendelkezésére, kívánatosnak tartották még azt is, hogy hallgassa meg a kerületi, báni és a horvát királyi táblát, továbbá az összes vármegyéket, a szabad királyi városokat és a kiváltságos kerületeket is.4 1 Ben. Rescript, ad Tubulam Regiam. 2—210. 1766 április 9. Kúriai lt. 2 Hungarica Pálffyana. Fasc. 17. nr. 12. Kanc. lt. 3 Rescript. Regium ad Tabulam Septemviralem. 1 — 81. Kúriai lt. 4 Őrig. Ref. 500. 1767; 49. 1768. Kanc. lt.
