Századok – 1943

Tanulmányok - JÁNOSSY DÉNES: Reformtörekvések a polgári peres eljárás terén a XVIII. században 41

48 JANOSSY DÉNES ütött a bizottság a Tripartitumban foglalt jogelvekkel szemben a tanúvallomások szempontjából is, amennyiben a jóhírnevű és kellőkorú nem nemes-ek tanúskodását is jogszerűnek ismerte el. A perdöntő eskü megajárlásának köiülményeit részletesen kidolgozta és ebben a bírci mérlegelésnek tág teret biztosított. Az addig érvényben volt 14 perorvoslatot 10-re korlátozta és az oppositio és repulsio fogalmi meghatározását a szokásjog alapján induktív módszerrel kísérelte meg, de nem sok szerencsével, mert nem fejtette ki elég világosan, hogy a repulsion ál a kísérletre, az oppositiónál pedig a karhatalom de facto alkalmazására óhajtott súlyt helyezni. Ebben az esetben azonban e perorvoslatok nevét kellett volna felcserélni, mert a karhatalom alkalmazása a szónak igazi értelmében nem az oppositióban, hárem a repulsióban található fel, mely utóbbi fogalom a félnek inkább aktív, mint passzív perbeli szerepét van hivatva megjelölni.1 A fellebbezésre nézve az 1723-as jogi bizottság előmunkálatait folytatta és taxative állította össze a birtokon kívül fellebbezhető, az egyáltalán nem fellebbezhető és végül azokat a pereket, amelyeket a felek az alispánok vagy szolga -bírák ítéleteivel szemben a vármegyei törvényszékhez birtokon kívül vagy belül fellebbezhettek meg. A vármegyei bíráskodás kidolgozásánál pedig a bécsi tervezetben foglalt javaslatokat értékesítette. Midőn Száraz személynök a bizottsági munkálatokat az alsótábla elé terjesztette, valóságos obstrukció indult meg ellenük. Minden változás aggodalmat keltő — mondták az ellenzéki szónokok —, de a törvények átdolgozása külörösen veszélyes. Hisz már Machiavelli tanít ja, hogy a törvényeket kell csak sutba dobni, ha az államélet alapjait akarjuk megdönteni.2 A bizottsági munkálatok sorsa ezzel meg volt pecsételve. Mikor aztán a kancellária is kifogást emelt a felterjesztett javaslatok szövegezése ellen, a rendek inkább valamennyi szakasz elejtését kívánták, semhogy olyan szövegmódosításhoz járuljanak hozzá, mely felfogásuk szerint a fennálló törvényekbe vagy a régi joggyakorlatba ütközik. Ilyen körülmények között csak nagy türelmet igénylő hoszszas tárgyalások után sikerült a szakaszok egy részének szövegében megállapodniok.3 1 Jeszenák-diárium, 1729. I—-II. k. Jeszenák-lt. 0. L. 2 Uo. И. k. 110. és köv. 3 V. ö. Diarium comitiorum Regni Hungáriáé 1728/29. Kollár Ádám gyűjteményéből; Postulata, 1729 júl. 30. Koller-iratok. Malonyay-lt. O. L.