Századok – 1943
Tanulmányok - JÁNOSSY DÉNES: Reformtörekvések a polgári peres eljárás terén a XVIII. században 41
Д POLGÁRI PERES ELJÁRÁS REFORMJA 46 Mindezen nehézségek ellenére az eredmény nem volt jelentéktelen, mert az új törvénycikkek lényegileg tisztázták az illetékességnek és több perorvoslatnak, köztük a fellebbezésnek számos bonyolult problémáját és az 1723-i országgyűlés bírósági szervezeti és perjogi cikkeivel együtt olyan korszerű rendszernek fektették le az alapjait, amelyeken a megújhodott hazai jogszolgáltatás valóban szakszerűbben és gyorsabban működhetett a perlekedők érdekében. III. Károly haláláig nem tartván több országgyűlést, a jogszolgáltatásnak e módosított törvényekre és a tábláknak adott utasításokra kellett támaszkodnia. Jellemző azonban, hogy a pereskedőknek a perrendtartás elleni panaszai nem annyira a vármegyei bíráskodás, vagy az ellenszenvvel fogadott kerületi táblák előtti eljárás, mint inkább a királyi tábla ellen irányultak. E körülmény egyrészt azzal magyarázható, hogy a királyi tábla előtt első fokon tárgyalt perekben nagyobb érdekek forogtak kockán, mint az alsóbb fórumokon, tehát a felek feszült figyelemmel kísérték ott az eljárás minden egyes szakaszát. Másrészt pedig abban az esetben, ha az alsóbbfokú ítélőszékek ítéleteivel nem voltak megelégedve, minden reményük a királyi táblában összpontosult, melyhez az alsóbb fórumok ítéletei ellen fellebbezhettek. A táblától tehát a jogszabályokon alapuló vitathatatlan ítélethozatalt várták, amelyen a gyakorlat szerint a hétszemélyes tábla csak ritkán változtatott. A panaszok főleg a bírák befolyásolása és az ügyvédek szertelen perbeszédei ellen irányultak; e panaszokat azonban nehéz volt igazolni, mert a királyi tábla az ülési jegyzőkönyvek vezetését elmulasztotta. Számtalan feljelentés érkezett a tábla hites jegyzői ellen is, hogy az ország rendes bírái által aláírt és lepecsételt üres papírlapokkal utaznak a vidéken, amelyekre, ha főnökeikkel találkoznak, vallató parancsokat vezettetnek rá és ezek alapján foganatosítanak collateralis vallatásokat. Végül is a kancelláriának vizsgálóbiztost kellett Pestre kiküldenie gróf Batthyány Lajos alkancellár személyében1 és annak jelentése alapján a királyi tábla részére egy pótutasítást kidolgoznia.3 A kancellária ezenfelül a bírósági taksák majdnem egy tizedére való leszállíttásával a peres feleknek egyik évtizedes panaszát orvosolta, amit az országgyűlések — főleg az ügyvéd ablegátusok ellenkezése folytán — mindezideig elmulasztottak. 1 Conc. Expcd. 31. 1728 febr. 12. Kane. lt. a Supplementum benignae instructionis, Conc. Exped. 15. 1734 jan. Kanc. lt. Századok 1943, I—III. 4
