Századok – 1943

Ismertetések - Kniezsa István. Erdély víznevei. Ism.: Szabó Dénes 523

4Sfi ISMERTETÉSEK szinte semmit, vagy alig tudunk valamit. A kis patakok, vizek neve viszont már aránylag jelentéktelen lakosságcsere esetében is feledésbe merülhet, megváltozhat. A legértékesebb a középnagyságú, másodrendű folyók nevének tanúsága: Erdélyben ezek a víznevek is mind magyar eredetűek: Sajó, Almás, Egregy, Nyárád, Sebes, Berekszó, Aranyos stb. Erdélyben azonban még a harmadrendű patakok nevei is nagy többségükben magyarok. A szláv eredetű magyar víznevek száma kevés, azok is csak jelentéktelenebb, kisebb patakok nevei. Német eredetű csak két víznév, török csak egy. Román eredetű magyar víznév egy sincsen. K. vizsgálatainak legfeltűnőbb eredménye mégis Erdély vizeinek román neveire vonatkozik. Kiderült ugyanis, ' hogy az erdélyi román víznevek között egy román eredetű sincsen. Ezek teljes hiánya eleve is valószínűtlenné teszi azt az állítást, hogy éppen a nagyobb folyók nevei a románból valók, vagy román közvetítéssel kerültek a magyarba. Ennek több esetben bizonyíthatóan éppen az ellenkezője igaz: az Abrud, Ompoi, Timis, Somes, Cris nevek magyar közvetítéssel kerültek át a románba. A román víznevek legnagyobb része a magyarból való, vagy magyar közvetítéssel került a románba. Csak egész kis százalékban találunk szláv és még kisebben német eredetű román folyóneveket. A füzethez mellékelt II. sz. térkép csak úgy vöröslik a magyar eredetű víznevektől. A Maros-Küküllő vonaltól északra található szláv eredetű magyar víznevek kis száma arra mutat, hogy a betelepülő magyarság itt csak jelentéktelen, szórványokban élő szláv lakosságot talált. Dél-Erdélyben, különösen Hunyad vármegye déli részén és Krassó-Szörény vármegye területén a szlávság összefüggőbben lakhatott és ott a magyarság megtelepülése után még hosszabb ideig meg is maradhatott. Ez utóbbi mellett szólnak a magyar-szláv víz-névpárok. A későbbi román betelepülők tehát ezen a vidéken még a XII. század közepén és azután is (a Bánságban akár a középkor végén is) találhattak magyarokkal együtt élő szlávnyelvű lakosságot. Gamilscheggnek az az elmélete, amely a románság őshazáját Erdély területén keresi, a víznevek vallomása szerint is hamisnak bizonyul: az ú. п. I. Kerngebiet területén ugyanis van két kétségtelenül magyar eredetű folyónév, van három olyan, amely magyar közvetítéssel került át a románba, de egy sincs, amely magából a román nyelvből származnék. K. munkájával nagy szolgálatot tett nemcsak a tudománynak, hanem a magyar ügynek is. SZABÓ DÉNES.