Századok – 1943
Hírek – Tárca - Szekfű Gyula 60 éves 525
H Í R E K SZEKFŰ GYULA 60 ÉVES. Történettudósok, főleg történelmet tanító professzorok 60. életévéről ez a folyóirat rendesen emlékkönyv ismertetésével kapcsolatban szokott megemlékezni. Jelen esetben kénytelen ettől eltérni, mert Szekfű Gyula 60. életéve alkalmából nem jelent meg ilyen. Nem mintha nem lennének megfelelő számú tanítványai, akik örömmel írták volna azt meg, avagy nem volna elég barátja és tisztelője, aki szívesen használta volna fel az alkalmat, hogy ilyen módon adjon kifejezést szeretetének és tiszteletének, hanem azért, mert az ünneplendő elhárította magától ezt a megtiszteltetést. Azt nem tudta megakadályozni, hogy két alapítása, a Magyar Szemle és Magyar Katolikus Történetírók Munkaközössége ne emlékezzék meg az évfordulóról. Az előbbi teljesen ennek szentelt számban erre leginkább hivatottak tollával ismertette Szekfű írói és tudós egyéniségét, az utóbbi rendes évkönyvét, a Regnumot ajánlotta fel neki. Folyóiratunknak is tudomást kell vennie erről az évfordulóról, amelyet, ha a magyar sors hajója nem hányódnék újból borzalmas viharokban, az egész magyar értelmiségnek meg kellett volna ünnepelni. Szekfű Gyulában mi a magyar történetírás kiválóságát ünnepeljük, akit sokan hajlandók a publicisztikának odaajándékozni. Pedig az ő publicisztikája is történetírás, a jelen történetírása, amelynek problémáit a mult kérdésein kiélezett szeme veszi észre és a mult tökéletes ismeretében világítja meg. Ö valóban hű maradt Cliohoz. Jóllehet neki köszönhetjük a magyar történelem legújabb, nagyszabású összefoglalását, ezzel kapcsolatban, de azután sem szüntette meg azt az aprólékos forráskutató munkásságot, amelynek olyan alapvető tanulmányt köszönhetünk, aminő a fiatalkori „Serviensek és familiárisok". Elég az erdélyi szász történetírásról ez évben megjelent értekezésére utalnunk, ö, aki a jelen és a közelmúlt kérdéseiről nagyhatású cikkeket ír, ma is behatóan foglalkozik levéltári kutató munkával. Visszaemlékezve arra, hogy néhány év előtt alázatos türelemmel viselt hosszas, súlyos betegség majdnem elragadta tőlünk, kívánjuk neki és a magyar történetírásnak, hogy hatalmas munkaerejét és kedvét ne rendítse meg többé semmi egyéni, és ami őt még közelebbről érintené, a magyar sorssal összefüggő megrázkódtatás.
