Századok – 1943

Ismertetések - Kniezsa István. Erdély víznevei. Ism.: Szabó Dénes 523

ISMERTETÉSEK 523< érdekes jogesetet mutat be a XVIII—XIX, század gyakorlatából, így képzelte el a jogszokásgyüjtést a boldogult Györffy István is, akinek nevét P. tanulmánya homlokán viseli. Bízunk benne, hogy a jogi hagyománygyüjtés mozgalma a P. megjelölte úton haladva néprajz- és jogtörténet számára egyaránt értékes eredményeket fog BÓNIS GYÖRGY (Kolozsvár). KNIEZSA ISTVÁN: ERDÉLY VÍZNEVEI. Kolozsvár 1942, Minerva ny. 49 1., 2 térk. 8°. (KLny. az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyvé-bői.) A román tudósok azon törekvésük közben, hogy igazolják az erdélyi románság vélt kontinuitását, felismerték a helynevek vallomásának fontosságát. Politikai célzattal áthatott, tudományos mázba öltöztetett névfejtóseikkel már felvettük a küzdelmet és tagadhatatlanul szép eredményeket is értünk el. Feltűnő azonban, hogy sem a román, sem a magyar történészek mindeddig nem használták fel településtörténeti kutatásaikban a víznevek nyújtotta bizonyítékokat. Pedig a víznevek a legrégibb és legmaradandóbb nyelvi emlékei egy-egy terület hajdani települési viszonyainak. Mi, magyarok már eleve is szép eredményeket várhatunk e kutatási területtől, hisz tudjuk, milyen fontos szerepet játszottak elődeink életében a folyók, vizek, és hogy a legkedveltebb magyar települési területek éppen a folyók mente, völgye volt. Természetes, hogy mielőtt a történész a víznevek vallomását felhasználhatná, a nyelvésznek kell azokat előbb megszólaltatni. Az utóbbi időkben a kutatók figyelme fokozott mértékben fordult a víznevek felé. 0. Rygh a norvég, F. Johnsson az izlandi, E. Ekwall és M. Förster az angol, 0. Springer a bádeni folyóneyekről stb. írt értékes munkát. Magyarország területére vonatkozólag is jelent meg már néhány e tárgykörből vett munka: Ortvay Vízrajza, Melich Honfoglaláskori Magyarországa, Smilauer felvidéki vízrajza, Mikesy Szabolcs vármegye középkori vízneveiről és Pais László Zala vízgyűjtőjének régi vízrajzáról írott dolgozata; Dickelmann a Száva vízgyűjtőjének vízneveit dolgozta fel. Melich könyvét kivéve, ezek a munkák azonban településtörténeti következtetéseket nem tartalmaznak. K. Erdély és a szomszédos nyugati területek vízneveit vizsgálja yilágos, áttekinthető rendben. Vízrendszerek szerint halad és az egyes vízneveket decimális rendszer szerint számozza. Bármely víznév könnyen megtalálható a füzet végén található betűrendes névmutató segítségével. A nyelvtudományi szempontból is kiváló munka figyelemreméltó történeti tanulságokat nyújt. A vizsgált terület legnagyobb vizeinek nevei (Tisza, Szamos, Körös. Maros, Ompoly, Olt, Temes) már a klasszikus ókorban is megvoltak, eredetük kérdése mindeddig tisztázatlan. Hogy melyik nép közvetítésével kerültek át a magyarba, biztosan nem tudjuk megmondani, nyelvi bizonyítékaink legalább is erre nem elégségesek, kétségtelen azonban, hogy ez a nép nem a román volt. Ezen a vidéken a magyarba átvett idegen eredetű víznevek legnagyobb része a szlávból származik: gondolhatunk arra, hogy a legrégibb nevek közvetítői is a szlávok voltak. Tudnunk kell azt, hogy a víznevek településtörténeti következtetések levonása szempontjából nem mind egyértékűek. A nagy vízbőségű, hosszú folyók nevei ugyanis sokkal maradandóbbak, mint a kicsi, rövid, egy-két falun keresztülfolyó patakoké. A legnagyobb folyók nevének nyelvi magyarázata szinte mindenütt nagy nehézségeket okoz, mert az többnyire ősi örökség a terület őslakóitól, akikről