Századok – 1943

Ismertetések - Bokes; František: Pokusy o slovensko-mad’arské vyrovnanie r. 1861–1868. Ism.: Vigh Károly 517

ISMERTETÉSEK 519< A szlovák nacionalista vezető férfiak működése, összeköttetései hitelesen bizonyítják, hogy soha sem akarták őszintén a magyar, szlovák kiegyezést, vagy egyáltalán meg sem kísérelték. Ezt B. nem látja, vagy nem akarja látni. Stúr—Hodía—Húrban triumvirátus elutasítva a Kossuth-kormány együttműködési felszólítását, a magyar szabadságharc leverésén túlmenően, a magyarság végleges történelmi bukására számított és hitt a szláv-Ausztria fikciójában. Csak amikor, mint B. írja: ,,a Bach-korszak abszolutizmusa, ha nem is úgy, mint a magyaroknál, lehetetlenné tette a szlovák politikai tevékenységet", fakadtak ki keserűen. Lényeges volt abban az időben —• amire B. is utal — a cseh irodalmi nyelv becsempészése a Felvidékre, újságok, brosúrák formájában. Ellenben nem ismervén a Magyar Országos Levéltár idevágó anyagát, nincs tudomása arról, hogy az 1860-as években a felvidéki törvényszékeknél, telekkönyvi hivataloknál, az iskoláknál milyen nagy számú cseh talált alkalmazást. 1859 külpolitikai eseményei, az olasz-francia háború, Lombardia elvesztése, a nehéz pénzügyi helyzet megszabadították a monarchia népeit az abszolutizmustól és a magyar kérdést napirendre tűzték. B. nem hangsúlyozza ki eléggé, hogy Hurbanék és Moysesék nem ítélték meg helyesen a kül- és belpolitikai helyzetet, mert különben Húrban nem nyújtotta volna át 1861. január 9-én a bécsi rendőrminisztériumnak oly tartalmú emlékiratot, amelynek konkrét kívánságai között szerepelt a szlováklakta területek elkülönítése és Ausztriához csatolása. Ilyen elkülönülő szellemben, a magyar törekvésekkel szembehelyezkedve, Stúri tradíciókkal szerkesztette Francisci János és Daxner István a Pesten kétszer hetenként megjelenő „Ptstbudinské vedomosti"-t. E lap köré csoportosuló szlovák nacionalista körök rendezték 1861. júniusában Turócszentmártonban azt a hirbedt népgyűlést, amely elfogadta a „szlovák nép" memorandumát. A memorandum egyik sarkalatos pontja külön felvidéki szlovák területet kívánt kihasítani Magyarország testéből. B. sem hallgathatja el, hogy azok szerint is, akik a memorandumot megszavazták, „az Okolie túlzott követelés volt és az egész memorandum szemszögéből nézve elfogadhatatlan". A magyar-osztrák viszonyt jól látja В., de nem vonja le a konzekvenciákat. A kiegyezés láthatárán a szlovák nacionalisták politikai rövidlátásból destruáltak Bécsben, s nem akadt köztük egy szlovák Deák, aki reálpolitikai mérséklettel, a magyarság iránt lojalitást tanúsítva, az adottságokhoz mért szlovák kívánságok megfogalmazásával az Eötvös—Deák irányzattal megegyezést keresett volna., A szlovák nacionalista vezető férfiak túlzott, maximális, a magyar államegységet megbontani akaró követelései mögött nem állt sem politikailag érett nemzet, sem megfelelő számú hasonló szellemben gondolkodó harcos szlovák intelligencia. 1848-ban és az 1860-as években Hurbanék és Moysesék nem voltak tisztában a szlovák erőviszonyokkal. A magyar nemességnek 1790-től 1848-ig fél évszázadra volt szüksége, hogy vezetőréteg és városi polgárság fokozatosan öntudatosodva, a kor szellemének megfelelő politikai érettségre tegyen szert és önmaga vegye kezébe nemzeti életének irányítását. A szlovákok mögött még jóformán semmi mult nem állt, 1861-ben a memorandumuk megszövegezői mégis önálló szlovák parlamentet és saját i kormányzatú országrészt (Okolie) követeltek! A provizórium után újraválasztott magyar országgyűlésbe egyetlen nacionalista szlovák vezetőférfi sem került be. Ezt a kudarcot Francisciék annakidején igyekeztek mentegetni, s В. is kénytelen