Századok – 1943

Ismertetések - Bónis György: Jogtörténet és művelődéstörténet. Ism.: Eckhart Ferenc 520

4Sfi ISMERTETÉSEK megállapítani: „a magyarázkodás gyenge menekülés volt a csalódástól, amelyet egyrészt a tökéletes választási vereség, másrészt a szlovákság közönyössége váltott ki". A Pe tbudinské vedomosti köreinek következetlen politikai magatartására rávilágít a lap két cikke. Közvetlenül a kiegyezés előtt a VI. évf. 71. és 72. számában Francisci a csehek ajánlotta federalizmus ellen és a centralizmus mellett foglalt állást, míg a kiegyezés után Novohradsky a VII. évf. 8. számában a federalizmusért rajong. Általában — ezt B. is aláhúzza — a szlovákoknak az osztrák-magyar kiegyezéssel szemben nem volt határozott állásfoglalásuk. Beismerték bécsi politikájuk csődjét és igyekeztek szorosabb kapcsolatokat létesíteni a nemzetiségekkel. Közben Bobula és Palárik vezetése alatt a katolikus szlovák intelligencia memorandum -ellenes táborából megalakul az „új iskola" és lapjuk a „Slovenské Noviny". Az I. évf. 27. számában már kijelentik: ,,Á bécsi kormánynál nincs keresnivalónk . . . öntudatosan rá kell lépni a törvényes oppozíció útjára". Míg erre szlovák nacionalista részről rájöttek, a képviselőház nemzetiségi albizottsága már régen dolgozott a nemzetiségi törvénytervezeten. A kettéhasadt szlovák nacionalista tábor meddő vitákat folytatott a lapok hasábjain a nemzetiségi kérdés rendezéséről. Elégedetlenek voltak a nemzetiségi bizottság munkájával. A nemzetiségek radikális szárnya — a szlovák nacionalistákat a ruszin Dobrjansk^ képviselte a parlamentben — tervezeteikben lehetetlen követelésekkel álltak elő. B. szerint ez a „többet kérj, többet kapsz" elve alapján, taktikai okokból történt. Ezzel a taktikával lehetetlenné tették a megegyezést, mert tárgyalási alap híján, elvetették tervezeteiket, kétségbevonták komoly megegyezési szándékukat és más alapokon rendezték a problémát. В. a nemzetiségek 1807—68-as követeléseit illetően azzal érvel, hogy azok megegyeznek az 1848-as követelésekkel. A magyarok is az 1848-as törvények alapján tárgyaltak Béccsel — teszi meg az összehasonlítást és nincs tárgyilagossága ahhoz, hogy megállapítsa: a magyar-osztrák viszony alakulását a külpolikai események kedvezően befolyásolták a magyarság számára, míg a magyarság és nemzetiségek viszonylatában nem úgy alakultak az események, hogy a nemzetiségek diktálhatták volna a megegyezési feltételeket. A kiegyezés utáni politikai viszonyokat a fiatal magyar állam megszilárdításához szükséges intézkedések jellemezték. Nem csupán Tisza Kálmán államvezetésén múlott a magyarság ós nemzetiségek közti rendezetlen viszony, hanem a nemzetiségi vezetőférfiak, sokszor idegencélú és szándékú politikai ténykedései, izgatásai, a cseh, szerb, román aspirációk okozták, hogy „Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején mindinkább eltávolodtak az Eötvös—Deák-féle elvektől". VÍG H KÁROLY. BÓNIS GYÖRGY: JOGTÖRTÉNET ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET. Budapest 1943, Attila ny. 14 1. 8°. (Klny. a Magyar Jogi Szemlé-ből.) A Magyar Történelmi Társulat kiadásában megjelent Magyar Művelődéstörténetet dícsórőleg ismertetve kifogásolja В., hogy a magyar jog történetének egyik kötetben sem jutott hely. Keresve a íjiéllőzés okát* azt elsősorban abban látja, hogy ez az aránylag fiatal tudományág nálunk elmaradt. E tudományszak művelőinek csekély száínát annak tulajdonítja, hogy a jogtörténet a felső oktatásban