Századok – 1943

Ismertetések - Karpat; Josef: Die Lehre von der Heiligen Krone Ungarns. Ism.: Eckhart Ferenc 516

ISMERTETÉSEK 534< magyar és jelentékeny szerep jutott neki a város idegen polgárságának elmagyarosodásában; e folyamat részleteinek kidolgozása ugyancsak gyümölcsöző feladat lenne. A város gazdag levéltárában anyag bőven található, igaz — ismételten sajnosan kellett tapasztalnunk — teljesen elhanyagolt és rendezetlen állapotban. Meg vagyunk azonban róla győződve, hogy szerző további munkássága e téren is meghozná az annyira szükséges változást: az illetékes vezetőséget a városi levéltár alkalmasabb elhelyezésére és rendeztetésére indítaná. 11. A BÁLINT. KARPAT, JOSEF: DIE LEHRE VON DER HEILIGEN KRONE UNGARNS IM LICHTE DES SCHRIFTTUMS. (Jahrbücher für Geschichte Osteuropas, Jahrg. 6. 1941. 1—54 1.) A szlovák szerző már régebben foglalkozik a korona-eszme történetével. Egyik ily tárgyú munkáját már ismertette folyóiratunk (1939, 87. lap). Egy másikat Kapras Jan prágai tanár tiszteletére készült emlékkönyvben tette közzé a francia és angol corona regni-re vonatkozólag. (K dejinam pojmu corona regni vo Francuzsku a Anglicku 1940). Jelen értekezésének megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a szentkorona-eszme történetéről írt könyvem előtt készült s arról csak az utolsó oldalakon, mint éppen megjelent műről emlékezik meg. Ismertetvén a1

szentkorona eszme lényegét, hozzáteszi, hogy nincs a közjognak ós a jogtörténetnek két olyan írója, akinek nézetei ebben a kérdésben megegyeznének. Mint legfontosabbakat, igen helyesen, Hajnikot ós Timont emeli ki. Hajnik is a magyar romantikus történeti felfogás hatása alatt beszól a magyar alkotmányos fejlődés páratlanságáról, continuitásáról ós a magyar közszellemről, amely az alkotmányos intézmények forrása. Tiinon felfogása a liberalizmusban gyökerezik és olyan, szintén romantikus felfogás képviselője, melyet másutt már az ő korában tudományosabb irányzat tolt félre. 0 demokratikus következtetéseket von le a magyar alkotmányra vonatkozólag. Méltán hibáztatja Timon erőszakos magyarázatát az 1608. k. u. I. t.-c.-ről, amellyel alátámasztja a szent korona tanának eddig az időpontig való érvényesülését. Mindkettőjüknél hiányzik a dologi ós a fogalmi korona közötti megkülönböztetés, aminek szükségességét ismételten hangoztatja. Egyenként foglalkozik az 1914. előtti írókkal, jogtörténészekkel és közjogászokkal egyaránt és megállapítja, hogy az egész irodalom a szent korona-tant, mint valami adottságot fogta fel, amely az államélet történetére elhatározóan folyt be. Kétségei senkinek sem merültek fel és senki sem próbálta a tant forráskutatás alapján igazolni. Túlnyomóan adatok nélkül, spekulatív formában tárgyalták a kérdést, és gyakran újkori közjogi fogalmakat vittek át régi korok viszonyaiba. Szól Timon könyvének német kiadásával kapcsolatos külföldi állásfoglalásokról is. A világháború után fordulat állt be, amelynek „A magyar történetírás új útjai" című munkában megjelent jogtörténeti cikk volt a kiindulópontja. Ezzel kezdődött a kritikai irány érvényesülése és hangzott el az a követelés, hogy forrásanyagot kell mindenekelőtt összegyűjteni. Ennek nyomán kezdődött meg a forráskutatás, uralomra jutott a régen nélkülözött összehasonlító szempont és felmerült az a kérdés, hogy mi volt, „a tan" létrejöttében Werbőczy szerepe. K. ezután magn is állást foglal. Kiindul abból, hogy a tan elvei két mondatban foglalhatók össze: 1. A korona az uralkodószemélyo