Századok – 1943

Ismertetések - Bokes; František: Pokusy o slovensko-mad’arské vyrovnanie r. 1861–1868. Ism.: Vigh Károly 517

ISMERTETÉSEK 517< fölé van rendelve. Míg a király csak élethossziglani, a korona állandó hordozója az uralkodói hatalomnak. 2. A koronának korporativ személyisége van, amelynek feje a király, tagjai a nemesek. Ebből következtetik, hogy a nemességnek a király mellett része van a kormányzásban és hogy az egyes nemesi rétegek egyenlő jogúak. Ez elvek alapján szerinte olyan jelenségekről van szó, melyekben politikai törekvések jutnak kifejezésre, nem kevesebbről, mint a királyi hatalom alkotmányos korlátozásáról. Ha pedig a kérdés politikai, a kutatónak óvatosnak kell lennie, mert politikai törekvések esetében fennállónak tekinthettek valamit, amit csak elérni óhajtottak. Nem elég egy elvnél az, hogy a források említik, hanem az a kérdés, hogy érvónyesült-e mint jog. Az érvényes jogot meg kell különböztetni a politikai ideológiától. A szentkorona tanára vonatkozólag is az a jogtörténeti kutatás feladata, hogy megállapítsa, milyen volt a fennálló jog és hogyan jött az létre. Az értekezés az irodalomnak nagy vonalakban jól sikerült összefoglalása. Végső következtetése is helyes. Az alkotmánytörténetben is a tények megállapítása a fontos. Idegen szemmel könnyebben voltak észrevehetők az e téren elkövetett mulasztások. Pótlásuk azonban azóta jó részben már megtörtént. A Madjaren-Ungarn megkülönböztetést még mindig nem szoktuk meg annyira, hogy ne tiltakoznánk ellene és ne kívánhatnék meg elejtését éppen szlovák részről, ahol ami ősi „tót" elnevezésünkkel szemben olyan nagy, meg nem okolt érzé kenységgel találkozunk. ECKHART FERENC. BOKES, FRANTISEK: POKUSY О SLOVENSKO-MAÜARSKÉ VYROVNANIE R. 1861—1868. Turc. Sv. Martin 1941,Slovenská Matica, 232 1. 8°. A tradíciók nélküli szlovák történettudomány két időszakát figyelhetjük meg 1918 óta. A cseh-szlovák együtt lés két évtizedes, nagyobbára cseh szemléletű ós gyámkodású időszakában a pozsonyi „szlovák" egyetem történelmi tanszékeiről a cseh Chaloupecki^, Klecanda, Borovicka tartották előadásaikat, mígcsak egyetlen szlovák vezetésű — rendkívüli — tanszék volt, Rapanté. A cseh történészek munkáit három gyújtópont jellemezte: a Píemysl-ház, a huszitizmus és a pánszláv mozgalmak szlovák vonatkozásai. így akarták ellensúlyozni a magyar-szlovák ezeréves együttélés gazdag és súlyos örökségét. A védnökségi Szlovákia megalakulásától máig eltelt három esztendő alatt felnőtt szlovák történészek évtizedek mulasztását akarták helyrehozni. A politikai államvezetéssel összhangban különösen egy század szűk területére vetették magukat, mintha a XIX. századon kívül más századok nem formálták volna a szlovák nép történelmét. így született meg B. pályadíjnyertes könyve is. Sejthető tehát, nem fehet tárgyilagos alaposságú, szenvedólymentes tudományos munka, Csakugyan, a szerző maga is elismeri, hogy „könyvének megírására a legújabb események késztették" (1940. március 14., a védnökségi Szlovákia megalakulása). Mindjárt a bevezetésben több váddal illeti az illetékes magyar köröket. így megemlíti, hógy a magyar történettudomány nem foglalkozott kellő mértékben a nemzetiségi kérdéssel, ugyanakkor nem rest 38 magyar forrásmunkát felsorolni. Azt is megjegyzi, hogy nem állt rendelkezésére a pesti levéltári anyag, amelynek nemzetiségi gyűjteményéi szerinte a magyar történészek számára sem hozzáférhetők^