Századok – 1943

Ismertetések - Tessedik Sámuel: Szarvasi nevezetességek. Ism.: Wellmann Imre 509

4Sfi ISMERTETÉSEK „sorsformáló" államférfiak emlékét. Bármilyen rapszódikus és esetleges a múltnak ilyen elevenítgetése, mégsem haszontalan, ha az évforduló hangzatos külsőségei helyett benső elmélyülésen: az emlékezésen van a hangsúly. Rendszeres, összefüggő történeti ismeretekre, igazi históriai műveltségre ugyan bajosan tesz így szert a nagyközönség, de legalább föl-fölfigyel egy-egy évfordulóra; s ez az a pont, ahol tán a leginkább lehet és kell megragadnunk történeti érdeklődését. Ha azt akarjuk, hogy a társadalom történeti tudata végre megerősödjék, a jubileumok vonzó hatását nem szabad elszalasztanunk. Mint ahogy tudományunk, valahányszor gondja volt rá, hogy az élettől el ne vonatkozzék s az olvasók széles rétegével megőrizze kapcsolatát, élt is a centennáriumok termékeny alkalmával, a millenniumtól kezdve egészen napjainkig. így lett egy-egy évforduló népszerűsítő megemlékezéseken túl egyben történetírásunk új eredményeinek seregszemléjévé: egy-egy történeti keresztmetszetben, egymáshoz illeszkedő tanulmányok fonalán, így sorakoztak elénk tarka egymásutánban „nagy idők nagy emberei". Tessedik Sámuel, a tudós szarvasi pap, népnevelő és mintagazda születésének kétszázadik évfordulója is ránk köszöntött. S milyen jellemző: míg a politikai történet hőseinek és eseményeinek emlékét vaskos kötetek hirdetik, Tessediknek, a XVIII. századi Magyarország egyik legnagyobb alkotó szellemének néhány apró tanulmánynál, alkalmi megemlékezésnél, népszerű összefoglalásnál nem is jutott egyéb osztályrészül a kétszázados jubileumon. Mindez azonban nem annyira politikai történetírásunk túlsúlyának, mint inkább olvasóközönségünk sekélyes történeti műveltségének tulajdonítható; s bizonyára még nemzetünk hagyományos „közjogias" gondolkodása is kísért abban, hogy míg nagy államférfiak, messzehangzó politikai tettek ós jelszavak emléke mindegyre elevenné lobban, a Tessedikéhez hasonló csöndes, munkás életeken vastag kéreggé sűrűsödik a feledés hamuja. Annak tehát, aki a kétévszázados fordulón számot akar vetni az újabb Tessedik-kutatás fontosabb termékeivel, mélyebbre kell ásnia magát, a jubileumot megelőző esztendőkbe; csak itt akad Nádor Jenő és Kemény Gábor „Tessedik Sámuel élete és munkássága" c. könyvéhez, a „Szarvasi nevezetessógek"-hez és L. értekezéséhez hasonló nagyobb lélekzetű munkákra. Az elsőről — Tessedik utolsó átfogó életrajzáról — már megemlékezett folyóiratunk (1938, 544. 1.); itt csak azt kell kiemelnünk, hogy Nádor az eleven életrajz megírásában új, addig fel nem használt forrásanyagra is támaszkodott, mindenekelőtt Tessedik sokáig elveszettnek hitt „Memorabilia Szarvaschkînsia" с. gazdasági krónikájára. Ezt a nagyértékű munkát tette azután közzé a fenti címen N.; külön érdeme, hogy a század elején előkerült csonka szöveget hosszas utánajárással fölkutatott fogalmazvány-töredékek felhasználása révén teljesebbé tette. Bizonyos fokig ellentótben a „Magyarságtudomány" sorozatának népszerűsítéstől tartózkodó, tisztán forrásközlő szándékaival, N. a „Memorabilia" szövegét magyar fordításban adja, szélesebb olvasóközönségre számítva. Kétségtelen, Tessedik följegyzései, a maguk őszinte, közvetlen hangjával s szerzőjük univerzális érdeklődése, minden hasznos újításra illetőleg ezzel ellenkező állapotra kiterjedő figyelme révén, puszta gazdasági krónikánál jóval többet: a hódoltsági elesettségből megéledő Szarvas fejlődésének apró mozaikszemekből egybetevődő, páratlan érdekességű ós hitelű képét adják. Mégsem hisszük, hogy a kiadvány eljusson a szélesebb olvasóközönségig, s már csak ezért is hasznosabbnak tartottuk volna a tudomány szem-