Századok – 1943

Ismertetések - Makkai László: Szolnok-Doboka megye magyarságának pusztulása a XVII. század elején. Ism.: Juhász Lajos 498

4Sfi ISMERTETÉSEK kivonata annak a szép életrajznak, s azoknak a nagy írói tisztánlátással összeállított magyarázó jegyzeteknek, amelyek M. tollából az 1939. évi szövegkiadás kereteként napvilágot láttak. Ezeket a szövegeket csak a Zrínyi költői műveire vonatkozó fejezettel kellett kiegészíteni ahhoz, hogy a nagy költő, a hadtudományi író, a nemzetnevelő államférfi és a hadvezér élete művét a maga teljes egészében láttató monográfia kerekedjék belőlük. Ilyen teljes Zrínyi-monográfiát akar nyújtani dióhéjban a Magyar Szemle Társaság a Kincsestár új füzetében azoknak, akik a történeti és irodalomtörténeti Zrínyi-kutatások eredményeit szeretnék áttekinteni. A mű méreteiben és a feldolgozás módjában világosan felismerhető népszerűsítő célok mellett nem tévesztette szem elől a teljesség és a tudományos alaposság követelményeit sem, s így az adott szűk keretekhez alkalmazkodva is sikerült teljesórtékű képot nyújtania. Erre természetesen csak olyan író volt képes, mint M., aki a választott tárgy minden részletét alaposan ismeri, s a kutatás eredményeinek teljes áttekintésével alkothat minden kérdésben ítéletet. A mű felépítése arányos. A füzet háromnegyedrészét az életrajz tölti ki, míg a Zrínyi műveit ismertető fejezetekre közel húsz oldal jutott. A tudós lelkiismeretességét dicséri, hogy M. az adott szűk keretek között is szükségesnek látta az eddig végzett kutatómunka hézagait megmutatni s utat jelölni e munka folytatóinak. A Zrínyi-életrajz kiegészítése s a még lappangó Zrínyilevelek összegyűjtése szempontjából M. különösen a körmendi Batthyány-levéltár átkutatásától vár jelentős eredményeket. K. LÁSZLÓ JÓZSEF. MAKKAI LÁSZLÓ: SZOLNOK-DOBOKA MEGYE MAGYARSÁGÁNAK PUSZTULÁSA A XVII. SZÁZAD ELEJÉN. Kolozsvár 1942, Minerva ny., 149 1. 8°. (Klny. az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyvé-bői.) Nem először nyul M. ennek a vidéknek nemzetiségi történetéhez. Egy dolgozatában, főként a nyomtatásban megjelent anyag alapján, foglalkozott már vázlatosan Észak-Erdély, tulajdonképen a mai Szilágy, Szolnok-Doboka és Kolozs vármegyék nemzetiségi viszonyainak kialakulásával (Hitel, 1942. júl.) és akkori megállapításait a következőkben lehet összefoglalni. A magyarság általában a XII. századtól számítható betelepülése során főleg a folyóvölgyeket szállta meg, s a románok jóval a magyarság után, nagyobb tömegben csupán a XIV. század második felében jelentkeztek a völgyeket egymástól elválasztó hegységekben. A két nép aztán hosszú ideig nem lépte át ezen településterületónek természetes határait, mindössze a Mezőség volt már a középkorban is vegyes nemzetiségű táj. Az újkor kezdetén kétségtelenül a magyar volt Észak-Erdély lakosságának legnépesebb eleme, mellette a románság csak szórvány jelleget mutatott. A népesség képében Erdély XVI—XVII. századi történetének szomorú eseményei hoztak változást. A hadak járása és a seregek nyomát követő éhínség s járványok megtizedelték a népet, mégpedig elsősorban a völgyek magyar lakóit; őket ezek a csapások könnyebben elérték, mint a hegyek védelmében meghúzódó románokat. Az üresen maradt vagy megritkult lakosságú falvakat most már románok népesítették be; vagy úgy, hogy egyszerűen lehúzódtak az erdőből, vagy földesúri telepítés révén. Sokhelyütt a számban megapadt és életmódban lesüllyedt maradék-magyarság elrománosodása is hozzájárult az előbbi két tényezőhöz. -— Ennek a vázlatosan meg-