Századok – 1943

Ismertetések - Félegyházy József: Werbőczy Hármaskönyve és a kánonjog 491

ISMERTETÉSEK 509< Nem jól sikerült Werbőczy megvédése azzal a támadással szemben, hogy a jobbágyokat büntető 1514. évi törvényeket munkájának III. részébe pótlólag beillesztette, „ezt történészeink kifogásolhatják,, de jogászikig magyarázni nem kell. Be kellett illesztenie, kodifikátori kötelessége volt ez, ha nem teszi, törvénykönyvét nem tekintik teljesnek, hiányossága szembetűnő". (33. 1.) Mintha bizony Werbőczy teljes kodifikációra törekedhetett volna, különösen a nem-nemés osztályokra vonatkozólag! Szerző jobbra-balra hadakozik, üt-vág, innen-onnan idéz, de óvatos duhaj a héroszvédelem terén, aki nem nevezi meg sehol ellenfeleit, pl. Szekfű Gyulát sem (34. 1.), hanem csak általában szidva a történészeket, azt a látszatot kelti, mintha azok legfőbb vágya volna Werbőczy jogászi nagyságát kisebbíteni. Végül a már ismert olcsó recept szerint általános kirohanást intéz a szellemtörténészeknek a jogászok szemében gyűlölt fajtája ellen, akik szerinte „legfőbb figyelmüket változatlanul Werbőczy magánéletének, vagyonszerzésének, birtokai kimutatásának szentelik". (36. 1.) Szegény szellemtörténészek! Ezt az alaptalan vádaskodást is elviselik, akárcsak egy jogászképviselőnknek az országgyűlésen elhangzott ezt a beszédfordulatát: „Mi ez a szellemtörténet? Tulajdonképen a történeti materializmusból származik, amelyet nagy stílben a marxizmus használt ki. Ennek elve az, hogy nem adatokat kell tanítani, hanem a gondolkodást, a Kzellemet, amint az a múltban megvolt. Ennek következménye azután az, hogy az egész multat tulajdonképen anakronisztikus következtetésékre használják fel, saját érdekükben. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl)" — írja a képviselőházi napló. — Persze, persze a szellemtörténészek, mint gonosz materialisták, Werbőczy vagyonszerzése irántérdeklődnek legjobban. A füzetecske végén egy, a központi Credo-egyletben tartott előadás van „a legnagyobb magyar jogtudós hitbuzgalmáról". Ennek a végén azt írja a sZerző Werbőczy ismert katolicizmusával kapcsolatban, „hogy talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt évtizedek egyházellenes és katolicizmus iránt elfogult moderneskedő történetírói (Szekfű?) Werbőczyt oly igazságtalanul támadták és bírálták". Az utolsó két és fél oldalon nem a Werbőczy-irodalmat, vagy a tanulmány forrásait, hanem a szerző egyéb műveinek felsorolását találjuk, 1938-ig kizárólag a büntetőjog köréből. O;IU; FERENC. FÉLEGYHÁZY JÓZSEF: WERBŐCZY HÁRMASKÖNYVE ÉS A KÁNONJOG. Budapest 1942, [Kapisztrán-ny. Vác], 144 1. 8°. Az 194l-es Werbőczy-év alkalmából kívánta a szerző széleskörű theológia-történeti tudását a nagy magyar jogtudós emlékének szentelni, amidőn Werbőczy kánonjogi forrásai után kutatva, egyúttal beállítja őt korának theológiai áramlataiba. Szerzőnek a theológiai irodalomban való jártassága egyrészt lehetővé teszi számára a Hármaskönyv számos tételében a kánonjogi eredet adatszerű kimutatását ott is, ahol korábbi kutatók éppen ozirányú felkészültségük hiányában vagy nem fedezték fel a kánonjogi forrásokat, vagy csak római jogi eredetet láttak. E téren kivált a Prológus jön figyelembe, amely Werbőczy jogfilozófiai világnézetét tükrözi vissza. Itt a szövegek párhuzamba állítása meglepően erős kánonjogi egyezéseket bizonyít és különösen Aquinoi Szent Tamás hatására mutat.